|
|
|
|
A Magyarországon át menekülő keletnémetek
|
----------------------------------------- München, 1989. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg Ara-Kovács Attila budapesti telefonjelentését a keletnémetek távozásának körülményeiről: - Sok minden megoldódott ma - természetesen mindenekelőtt a Magyarországról az NSZK-ba vándorolni akaró keletnémetek helyzete. Délig már több ezren elhagyták Magyarországot saját kocsijaikkal, vagy rokonaik segítségével. A Nyugat-Magyarországon tartózkodók tömege pedig - mint hírlik - autóstoppal és egyéb módon vágott neki a Sopron vagy Hegyeshalom felé vezető útnak. A zugligeti római katolikus templom - mely budapesti központja volt a menekültmentésnek - délelőtt még vásárian tarka, felszabadult jeleneteknek volt tanúja. Az emberek többsége igazából még nem tudta, mi is történt. Többükkel szóba elegyedve az volt a benyomásom, hogy a táborvezetőség ugyan ismertette velük a magyar kormány döntését, de közölte azt is, hogy elszállításukról központilag döntenek. Így aztán némileg megnyugodva, de pillanatok alatt útra készen várták a megoldást, mely 13 óra 30 perckor több autóbusz formájában meg is érkezett. A járművek az Austrobusz cég tulajdonát képezték, sorszámmal voltak ellátva - s mint utóbb kiderült - már eleve mindenkit lista szerint beosztottak egy-egy szállítmányba. Kiosztásra kerültek a segélycsomagok is - némi élelem, üdítő -, s alig 10-15 percenként már ki is gördült egy-egy autóbusz a zugligeti útra - a hátramaradottak éljenzése közepette. Egy drezdai munkás - maga is menekült, aki az elmúlt napokban is segédkezett a Máltai Segélyszolgálatnak - elmondta, hogy az NDK hatóságok képviselői már az elmúlt hónapokban buszokkal megjelentek itt, s igyekeztek hazacsábítani a menekülteket. Az ő buszaik - mondta némi cinkossággal - bezzeg üresen fordultak ki innen. Egyetlen őrültet sem találtak, aki bedőlt volna nekik, pedig még azzal is fenyegetőztek, hogy a magyarok végül úgysem engednek ki minket. (folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Magyarországon át menekülők - 1. folyt.
|
Egy magyar hivatalos személy - nevét nem árulta el -, aki szintén jelen volt a tábor kiürítésénél, úgy vélte - és most idézem: "A keletnémet rezsim mai formájában nem éli túl ezt a válságot. Olyan társadalmi nyomás indult meg alulról, mely e vezetés minden hazugságát most a felszínre dobja, és mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyünk szolidárisak ezzel a törekvéssel" - eddig az idézet. Egyébként sok fővárosi lakos is összeverődött ezenközben a templom előtt. Többször is szóba kerültek Horn Gyula külügyminiszter tegnapi és mai megnyilatkozásai, melyekkel mindenki egyetértett, egyben felháborodva tárgyalták az NDK azon gyanúsítgatásait, hogy Magyarország pénzt kért volna a menekültek kiengedése ellenében. Egyébként az egész városban közkeletű az a meggyőződés, hogy a nyugati sajtóban néhány nappal ezelőtt - forrás nélkül - megjelent hír e fejpénz-históriáról szintén az NDK-hatóságok műve, s ezt alátámasztani látszik, hogy az éjszaka kiadott kelet-berlini hivatalos gyorsjelentés szervezett emberkereskedelemmel vádolta meg Magyarországot. A most útrakelő németeknek, akik már nem keletnémetek, nos nekik végül is már mindegy. Exsodusuk, ha ideiglenes jelleggel is, de lezárult. Magyarország újabb ezreknek adta vissza a szabadságot, és ha történelminek nevezhetők ezek a napok, melyeket mostanság megélnünk adatott, annak egyedül ez a zálóga, értelmét pedig azok fogják megadni, akik a kis magánautóik, néha pedig még a buszok ablakaiba is kiakasztották búcsúüzenetüket, mely így szólt: Köszönjük Magyarország +++
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|