|
|
|
|
Hogyan kell Forma-1 futamot rendezni? (1.rész)
|
Róma, 1989. szeptember 12.(MTI-Panoráma) - A monzai közönség - minimum 150 ezer fő - és persze egész Olaszország a piros Ferrariknak szurkolt vasárnap az olasz nagydíjon. Az eredmény csak félsiker: Berger másodiknak ért célba, míg Mansell a remélt győzelem helyett kiesett. S az is sovány vigasz, hogy a győztes Alain Prost jövőre a piros kocsik egyikében versenyez.
Egész siker viszont a rendezés. Ha a Ferrarik nem is nyernek, a Forma-1 megrendezése évről-évre szép anyagi siker - s így tulajdonképpen mindenki elégedett akkor is, ha más győz. Miután a Forma-1 versenyrendezés Magyarországon (a nem túl épületes viták mellett) sokmilliós veszteséggel járt, érdemes betekinteni, hogyan csinálják ezt a profik. Igaz, Olaszországban az autósport nem öt, hanem ötvenéves múltra tekinthet vissza. A Ferrari ,,nemzeti ügy,, - majdnem annyira, mint a futball. A száguldó gépcsodákról, a pilótákról, a műszaki és üzleti titkokról mindenki mindent tud. Megszállt fanatikusok már csütörtök hajnalban letáboroznak a versenypálya jobb helyein, és három napig hálózsákban alszanak, éjjel-nappal a versenyt taglalva. Jöttek idén Svájcból, Ausztriából, az NSZK-ból, de még Magyarországról is sokan. Ha a Ferrari esélyes, mint idén is, talán nagyobb a várakozás és a zsibvásár. Az üzlet azonban szilárd talajon áll úgy is, ha a Ferrarik a rajtrács közepe vagy vége táján találnak csak helyet maguknak. A számítás azzal kezdődik, hogy Bernie Ecclestone cirkuszigazgatónak jár 1,6 millió dollár. Ezért kapnak 30 versenyautót, pilótákkal, szerelőcsapattal. Ecclestone úr persze nem zsebre teszi ezt a pénzt. Ebből fizeti a győztesek és a versenyt végighajtó pilóták prémiumait. Ha valaki rajt-cél győzelmet arat, mint Senna Belgiumban, 200 milliót kap. A prémiumok fokozatosan és arányosan csökkennek a helyezéstől és a pilóta rangjától függően. Aki csak végig körözi a futamot, már kap valamit a látványért a főrendezőtől. Természetesen ez csak zsebpénz, hiszen a pilóták a szerződést (és a nagy pénzeket) a versenygépet kiállító cégtől és a szponzoroktól kapják. Prost 6, egyes értesülések szerint 9 millió dollárt jövőre a Ferraritól. A monzai rendezőknek az 1,6 millió nem sok, miután 2,2 milliót vesznek be csak a versenypálya mentén elhelyezett hirdetésekből. Az eladott jegyek bevétele a három nap alatt összesen 3,5 millió dollár. Panaszkodtak, hogy a pályát bekerítő téglafal és drótkerítés könnyen ,,átjárható,,, ami 2 millió dollárnyi jegy kiesését jelenti. No, de sebaj, eladják a pálya és a paddock minden négyzetméterét a Forma-1-et szponzoráló vagy érdeklődő cégeknek reklámsátrak, pavilonok számára. Komoly összeg - nem is közölték, mennyi - a televiziós közvetitések díja is. (folyt)
1989. szeptember 12., kedd 14:04
|
Vissza »
|
|
Hogyan kell Forma-1 futamot rendezni? (2.rész)
|
A versenyen sokezer ember (rendezők, ellenőrők, szerelők, újságírók és még ki tudná felsorolni, ki mindenki), a pálya körül pedig soktízezres közönség három napon keresztül enni és inni is akar. A monzai pályán három vendéglátóipari cég kapott jogot ahhoz, hogy ellássa ezt a temérdek embert. Ezeknek - mert profi cégek, s ráadásul kultúrált kiszolgálásra képesek - ez üzlet, tehát fizetnek a versenyrendezőknek a lehetőségért. Az ő dolguk azután, hogy úgy intézzék, jól járjanak. Összesen hetven vendéglátóhelyet rendeztek be a versenyre a pályán és környékén. Egy hatalmas sátor alatt tízezer vendéget kiszolgálni képes étterem működött. A teljes vendéglátóipari forgalom a három nap alatt megközelítően szintén néhány millióra rúghatott. Bevételt csinált a rendezőség a közlekedésből is. Már 1922-ben, a második olasz nagydíjon tízezer gépkocsi özönlött a pályához, amikor az egész országban 50 ezer gépkocsi, ha lehetett. Képzelhető, mi lenne ma, amikor 26 millió gépkocsi fut olasz rendszámmal. A rendezők buszjáratokat szerveztek a parkolókból. A gépkocsival messziről érkező nézők fizettek a parkolóhelyért és a buszért. Akinek sietős volt a dolga, igénybe vehetett helikoptert is: a milánói repülőtérről a pályáig és vissza a szállítás 350 ezer lírába (250 dollár) került, 600 utas vette igénybe. No és természetesen a szállodák bevétele, mert nem mindenki aludt hálózsákban a szabad ég alatt. Monza környékén 20 kilométeres körzetben nem lehetett egyetlen szabad szobát vagy ágyat sem találni, és minden étterem, kávézó, kisvendéglő telt házat csinált három napon át. Ezek természetesen az idegenforgalmi hivatalon keresztül hozzájárultak nyereségükből a rendezőség költségvetéséhez. Ez utóbbi kiadási oldalához hozzátartozott: minél kevesebb emberrel - túlnyomórészt önkéntesekkel - lebonyolítani a rendezést. A gazdasági társaság, amelyik ezt végezte, valószinűleg nem járt rosszul, mert a sajtó szerint máris megindult a késhegyig menő harc a jövő évi részvételért, amikor a terü let tu lajdono sával, a helyi és a milánói megyei tanáccsal új szerződést kell kötni a rendezésre. Sokan pályáznak állítólag. Valószinűkeg nem a veszteségért állnak sorba... +++ Magyar Péter (Róma) MTI-Panoráma
1989. szeptember 12., kedd 14:05
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|