|
|
 |
|
 |
A norvég választások után: ugyanúgy, tovább? (1. rész)
|
1989 szeptember 12. (MTI-Panoráma) - Maga a választás csak megerősítette azt, amit Oslóban már előzetesen is tudtak: Norvégiában ezúttal - hatvan év óta először - valójában nem a Munkáspárt és a Konzervatív Párt állt szemben egymással, hanem mindkettő egy új, feltörekvő erővel, a 45 esztendős Carl I. Hagen Haladó Pártjával volt kénytelen szembenézni. A jóslások pontosnak bizonyultak, a meglepetés elmaradt. Ugyanis az aligha nevezhető váratlan fordulatnak, hogy a Norvég Munkáspárt visszaesése valamivel kisebb volt, mint amire az előzetes, nem túl derűlátó felmérések engedtek következtetni. ,,Csak,, a várakozásoknak megfelelő arányban esett vissza a Konzervatív Párt - 13 mandátumot vesztett, s a legutóbbi, augusztus 25-i közvéleménykutatás azt is pontosan kimutatta, hogy a Haladó Párt 22 százalék körüli eredményt fog elérni.
A politikai megfigyelőknek most tehát inkább csak az a dolguk,
hogy elemezzék: mi lehet az oka a Munkáspárt súlyos vereségének. Ez
utóbbi akkor is tény, ha Gro Brundtland továbbra is kormányon
maradhat, amit mellesleg csakis szövetségesének a Szocialista
Baloldali Pártnak köszönhet. Ez utóbbi 11 mandátummal megerősödött s
így ketten még mindig alakíthatnak kisebbségi kormányt.
A legegyszerűbb magyarázat az lenne, hogy feltűnt a szokásos
belső válságokkal és ellentmondásokkal kűzdő, programjában nem sok
újat kináló két nagy párt mellett egy olyan ,,kicsi,,, amely vonzó
távlatokat nyit. Tény, hogy Carl I. Hagen a kampányban fölényesen
lekörözte ellenfeleit, de az is igaz, hogy adócsökkentéseket igérni,
a semleges és igazán semleges Svájc társadalmi berendezkedését
példaképül állítani, keveselni a szociális juttatásokat és ilymódon
bukottnak minősíteni a jóléti állam skandináv modelljét - nos ez az
olcsó népszerűség hajhászásának is tűnhet. Igaz, mindez párosult
Hagen ügyes televiziós szereplésével, és azzal a körülménnyel, hogy
már a választási kampányt megelőzően is sikerült nem túl nagymúltú
pártját a második legnagyobb norvég párttá tenni. Dán mintára, az
adózás ellen tiltakozó ottani mozgalmat példának tekintve alapította
Hagen 1973-ban a Haladó Pártot. Az angol egyetemet végzett
közgazdász - mielőtt politikai pályára lépett volna a
piacgazdálkodás volt a szakterülete - elsősorban a jóléti állam
hiányosságait birálta, szabad gazdaságot hirdetett, és élesen
szembefordult a külföldi bevándorlások engedélyezésének
gyakorlatával. (folyt)
1989. szeptember 12., kedd 13:01
|
Vissza »
|
|
A norvég választások után: ugyanúgy, tovább? (2. rész)
|
Gro Brundtland éppenséggel hagyott támadási felületet. Paradox
módon még abban is, amit erősségének tekintenek. A nemzetközi
életben az 50 éves politikusasszonyt - aki a Harvardon szerzett
orvosi diplomát, közegészségügyre szakosodott, majd 1981-ben
környezetvédelmi miniszterként kapcsolódott be a politikai életbe -
az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbizottságának elnökeként
ismerik. Ehhez képest saját hazájában nem tud megbirkózni a
környezet pusztulásának problémáival. Emiatt nemcsak ellenfelei
támadják; a közvéleménykutatások adatai szerint a lakosságot is a
fjordok feltartóztathatatlan szennyeződése bántja a leginkább.
Ami a Munkáspárt programját illeti: az elmúlt 44 évből 34-ben ők
voltak kormányon, volt idő a politikai irányvonalat kidolgozni. A
külpolitika alaptétele a NATO-tagság, a belpolitikáé a jóléti állam
berendezkedése, a gazdaság pedig a magas adóbevételre épül.
A számításokba azért csúszhatott hiba, mert a norvég gazdagság
az északi olajkincsen alapul, márpedig az olajárak néhány éve esnek.
Emellett ma úgy vélik, igencsak elhibázott volt Gro Brundtland
1986-os - kormányra kerülése utáni első- intézkedése: az
olajkitermelés csökkentése. Sokan ide vezetik vissza a fokozatos
eladósodást, amit az elmult évben a munkanélküliség növekedése is
kisért. Igaz, az adósságállományt és az inflációt Brundtland szigorú
takarékossággal leszorította, dehát a választónak a végeredménytől
függetlenül fájnak a kedvezőtlen kihatású intézkedések.
A Konzervatív Párt kormányellenes hadjárata erőtlennek
bizonyult; a szélsőségesen jobboldali populista Néppárt így nemcsak
a Munkáspárttól hódíthatott el szavazókat, hanem azok támogatását is
megszerezhette, akik keveslik a konzervatívok konzervatizmusát. A
középen elhelyezkedő pártok összefogva se elég erősek, koaliciós
partner nélkül nem is gondolhatnak a kormányalakításra. A Haladó
Párt nekik túl jobbra van; a Konzervatív Párt pedig azért nem áll
szóba velük, mert kevesli ,,polgári lojalitásukat,,.
Marad tehát az eredeti felállás. Gro Brundtland tekintélyben
megtépázott Munkáspártja és a Baloldali Szocialista Párt a Storting
165 mandátumából 8l-et birtokol. Eddig is kisebbségben kormányzott,
most is úgy fog. Ha igaz, kapott négy év haladékot kapott: ennyi
időnként rendeznek választásokat Norvégiában. Bár új, időelőtti
választásokat az alkotmány nem tesz lehetővé, ha bukik a kormány,
azért van lehetőség arra, hogy másik koalició vegye át a
kormányrúdat. S a mostani választások után az új (régi)
miniszterelnök aligha zárhatja ki ezt a lehetőséget. +++
Szászi Júlia, MTI-Panoráma
1989. szeptember 12., kedd 13:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|