Rendszerváltás és az MTI

	Közbizonytalanság
Egyik kisvárosunkban történt az eset: K. Ildikó, 17 éves gimnazista a közelmúltban éppen osztálytársa nyárbúcsúztató házibulijáról sietett haza, úgy este tíz felé. Gyéren világított, elhagyatott parkon keresztül vitt az útja, ott érte a támadás. A bokrok közül három tagbaszakadt huszonéves fiú ugrott elő, lefogták, majd egymás után megerőszakolták. A történtekből nem lett rendőrségi ügy, mivel Ildikó szülei úgy vélekedtek a dologról, hogy "most majd legalább egy életre megjegyzi a kisasszony: egy fiatal lány kilenc után ne mászkáljon egyedül a sötét parkban." A napokban majdhogynem szó szerint megismétlődött e mondat a rádióban. A Napközben műsorvezetője vélekedett eképpen: nagyban javíthatja a közbiztonságot az is, ha fiatal lányok nem mászkálnak sötétedés után a Gellért hegy oldalán vagy kivilágítatlan parkokban. A műsor aznap egyebek között közbiztonságunkról szólt, ami a stúdióba meghívott rendőr ezredes szerint romló, de még jónak mondható. Annak ellenére - tette hozzá -, hogy szinte minden településnek megvannak a maga "sötét helyei", ahol este nem ildomos egyedül kószálni. A riportban megszólalt egy édesanya is: nemrég elküldte a kisfiát az otthonuktól kissé távolabb lévő ABC-be néhány apróságért. A fiút út közben néhány kamasz megtámadta és bántalmazta is; történt ez fényes nappal. Az édesanya jobb híján azzal próbálja most elejét venni hasonló eseteknek, hogy nem engedi a távoli boltnak még a közelébe sem a gyermekét. Az egyik tehát ne "mászkáljon kilenc után a parkban", a másik meg ne menjen a távolabbi, egyébként jobban ellátott boltba, és akkor - talán - nem esik bántódásuk? Ez lenne a megoldás? Nem inkább az, hogy a rend őrei eltávolítanák az utcákról és parkokból azokat, akiktől az Ildikóknak és a kisfiúknak félniük kell? A közelmúltban egy budapesti rendőrszázados panaszolta: beosztása szerint akár főfelügyelőnek is lehetne szólítani, végülis ugyanazt csinálja, mint Derrick, vagy a Yard emberei. És most hadd ne mondja hány diplomája van és hány nyelven beszél. A százados indulatosan beszélt amikor a fizetését szóba hoztam; tízenegy-ezer bruttója van. Rajta kívül alig több mint tucatnyian vannak, akik a fővárosban az ifjúsági bűnözéssel, bűnmegelőzéssel foglalkoznak. (folyt.) 1989. szeptember 12., kedd 11:52
Vissza »

	Közbizonytalanság 2.
A több mint kétmilliós városban tizenhárman; gondoljuk csak meg, milyen lehet akkor a helyzet vidéken. És mennyit kereshet egy közrendőr, ha a századosnak csak tízenegy-ezer jut? Bár ha valaki szán rá egy kis időt, furcsa tapasztalatokat gyüjthet a közrendőrökkel kapcsolatban. Magam egy ideje sportot űzök abból, hogy az utcán tüzet kérek az éppen arra járó járőröktől, hogy rágyujthassak. Tíz esetből ötször igazoltattak, de tüzet nem kaptam. Sőt durván elküldtek, hogy vegyek gyufát, ha bagózni akarok. Miért? Az idejükbe akár az is belefért volna, hogy azt mondják: sajnos nincs nálunk gyufa, nem dohányzunk. Ehelyett igazoltattak. Hogy várhatja hát el ezután bárki is tőlem, hogy "ha valami gyanúsat észlelek, bátran forduljak az első utamba kerülő rendőrhöz"? Merjek? Biztos lehetek én abban, hogy ha valamelyik nyilvános szórakozóhelyen szájon vágnak, panaszomra nem az lesz a rendőr válasza: maradjon otthon, ne járjon ilyen helyekre és akkor nem esik bántódása Ráadásul egyre inkább az az érzésem, hogy rendőreink félnek teljesíteni a kötelességüket. És ez már igen nagy baj. Ha a rendőr nem tudja vagy nem meri tenni a dolgát, felesleges bármiféle közbiztonságról beszélni. A helyzeten azonban mit sem változtatna, ha most egyszeriben megdupláznánk valamennyi rendőr fizetését. Bár arra kétségtelenül jó lenne, hogy a testület vezetői eztán valóban segítőkész, udvarias, szükség esetén viszont határozott fellépésű rendőröket tudjanak állományukba felvenni. Akik akkor kemények, ha kocsmai verekedést kell felszámolniuk, és nem keménykedők, akik az egyenruha oltalma alatt - úgy vélik - azt csinálnak, amit akarnak. Talán egyszer túl leszünk a mai bizonytalanságainkon, idővel múltunk rendőrökkel kapcsolatos fehér foltjait is sikerül eltörölni. Nagy szükség lenne erre. Például azért is, hogy a rendőr intézkedés helyett ne azon meditáljon, mit szól majd vajon a "tettéhez" az MSZMP, mit az SZDSZ és a többiek. A már említett százados mondta ezzel kapcsolatban: állítson fel a társadalom, ha akar új játékszabályokat a rendőrségnek. Rúgasssa ki a testületből azokat, akiket méltatlannak vagy alkalmatlannak tart a köz szolgálatára. És ha mindezt elvégeztük, jelentse ki valaki: a rendőrködés is egy a sok foglalkozás közül. Fontos foglalkozás, tehát rátermett emberek művelhetik, akiket viszont jól meg kell fizetni. Mert amíg ezt végig nem csináljuk, csak a megszállott rendőrök kitartásán múlik, hogy meddig marad jó a közbiztonság ebben az országban. (folyt.) 1989. szeptember 12., kedd 11:53
Vissza »

	Közbizonytalanság 3.
A magam részéről: én szeretek kilenc után sötét parkokban sétálni, néha még egyedül is, és nagyon nem szeretném, ha saját testi épségem érdekében le kellene szoknom ezekről a sétákról. Akkor inkább már a rendőröket tegyük a helyükre. Kiváltképpen most, amikor - úgy tűnik - maguk is ezt akarják. (MTI-Press) ág/pé Fekete Gy. Attila 1989. szeptember 12., kedd 11:54
Vissza »