|
|
 |
|
 |
Búcsú után visszatérés (1. rész)
|
1989. szeptember 11. hétfő (MTI) - A magyar női röplabda
válogatott új szövetségi kapitánya 1989. szeptember 15-től 1991.
szeptember 30-ig (a következő Európa-bajnoki döntőig) Tatár Mihály -
így határozott pénteken a szövetség elnöksége. Tette ezt azután,
hogy az illetékesek megvitatták a ,,kapitánykereső-pályázatra,,
érkezett hét jelentkezést.
Tatár Mihály (52) neve nem ismeretlen a sportág kedvelői
körében: 1956-1973 között 265-ször volt válogatott, tagja volt az
1960-as világbajnokságon és az 1964-es olimpián 6. helyen végzett
együttesnek, 1963-ban pedig Európa-bajnoki bronzérmet szerzett.
Sportolói pályafutása után edzőként tevékenykedett - legutóbb a BVSC
női csapatát vezette, illetve a női válogatott mellett volt
másodedző.
Az ujdonsült kapitányt Füredi Marianne, az MTI munkatársa
kérdezte terveiről.
Ön nem is olyan régen azt nyilatkozta, hogy hátat fordít a
röplabdának, villanyszerelőként dolgozik tovább a Technika
Külkereskedelmi Vállalatnál. Minek köszönhető a változás?
- Valóban ilyen tervem volt, mert sok csalódás ért. A BVSC-ben
nem hosszabbitották meg szerződésemet, mondván, sokat követelek a
játékosoktól, gondok vannak velem. S az egyesület a versenyzők mellé
állt... A másik keserű pirulát Törökországbn, az EB-selejtezőn
nyeltem le. Nagy István kapitány mellett másodedzőként ténykedtem, s
az ottani körülmények (mint ismert, a magyar válogatottat
,,kiejtették,, - a szerk.) kedvemet szegték. Ugy éreztem, kárba
veszett minden addigi munka. Ezért akartam elköszönni a röplabdától.
S hogy miért tértem mégis vissza? Az azóta eltelt időben
lehiggadtam, s rájöttem, hogy én, aki 16 éves koromtól ebben a
sportágban éltem, nem tudok meglenni nélküle. S tudok is tenni a
felemelkedéséért. Ezért jelentkeztem a pályázatra.
Most viszont két munkahelye is lett egyszerre.
- Munkahelyemen gratuláltak a kinevezéshez, de az új poszt azt
is jelenti, hogy a villanyszereléssel fel kell hagynom. Ugyanis
mindkét foglalkozás egész embert kíván.
Hogyan lát munkához, mi lesz az első teendője kapitányként?
- Először is a szövetség vezetőivel kell beszélnem, mert még a
válogatott programját sem ismerem. Aztán edzéseket látogatok,
elbeszélgetek az edzőkkel, egyeztetjük elképzeléseinket.
(folyt.köv.)
1989. szeptember 11., hétfő 10:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (09.11-10.07) - Lázadás
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Szeptember 11-én újra ülésezett a nemzeti kerekasztal. Számos részkérdésben megegyeztek a felek, az előző tárgyalási fordulókhoz képest rekordsebességgel. Az MSZMP politikusai igen engedékenynek bizonyultak, s a "harmadik oldal"-nak hívott fegyverhordozói is abbahagyták szerepjátszásukat, mindenre rábólintottak. Feltűnő volt, hogy sokszor még az aznap délelőtti vagy előző esti EKA-ülésen elhatározott követelést el sem mondhatta az EKA erre kijelölt politikusa, amikor Pozsgy szót kért, s szinte szóról szóra azt javasolta, amit az EKA előzetesen, zárt ajtók mögött, kitervelt."
SZER-hallgató telefonja:
"Lám, lám, csoda történt. Magyarországnak olyan kormánya van, melynek minden testrésze Budapesten van. Ezt bizonyítja két csodálatos lépése: Bős-Nagymaros és az NDK-sok. Köszönjük, magyar kormány."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|