|
|
 |
|
 |
Püspöki tábori mise a mohácsi csatatéren
|
1990. augusztus 26., vasárnap - A mohácsi vészre - a török
hódítók ellen 1526. augusztus 29-én vívott csatára - emlékeztek
vasárnap a Duna-parti városban. Az évfordulón kiállítás nyílt ,,A
mohácsi csatában esett dolgok emlékezete,, címmel Kolbe Mihály
festőművész történelmi tárgúu rajzaiból. Sokan ellátogattak a város
határában levő emlékhelyre, ahol az eddig megtalált tömegsírok
vannak. Az ország különböző részeiből érkezett emberek mellett
Mohács nyugatnémet testvérvárosának, Bensheimnek a polgárai is
képviseltették magukat az eseményen.
A hajdani harcmezőn, ahol művészien faragott kopjafák erdeje
,,őrködik,, a sírhalmaok felett, emlékhangversenyt rendeztek, majd
megkoszorúzták az ütközetben elesett katonák nyughelyét. Ezt
követően a sírokkal szemközt felállított tábori oltárnál Mayer
Mihály pécsi püspök mondott szentmisét, megemlékezvén a 464 éve hősi
halált halt keresztény harcosokról. Az istentiszteleten a Pécs
finnországi testvérvárosából - Lahtiból - érkezett férfi kórus
énekelt.
A püspök megszentelte a sírokat és megáldotta a felállított
emlékkeresztet. A tíz méter magas keresztet egyetlen, a Duna mentén
kivágott öreg tölgyfából ácsolták. A mohácsi polgárok régi kívánsága
teljesült a keresztállítással. Már az emlékhely 1976-ban történt
avatásakor volt ilyen törekvés, akkor azonban nem engedélyezték az
illetékes szervek, hanem - komprmisszumként - egy emlékharangot
helyeztek el a parkban. Most egyházi és világi kezdeményezésre
elkészítették a kereszetet, amely azt jelzi, hogy az emlékhely
egyben temető is: a tömegsírok ezernél több magyar és szövetséges
katona csontjait őrzik.
A mohácsi megemlékezések szerdán - a csata napjának évfordulóján
- folytatódnak. A Csele-pataknál álló emlékműnél koszorúzási
ünnepséget tartanak. Ez az a hely, ahol a vesztett ütközetből
menekülő ifjú király, II. Lajos lebukott a lováról és elmerült a
hullámsírban. Ugyancsak tiszteletadás lesz a csatában részt vett
lengyel hősök emlékművénél is. (MTI)
1990. augusztus 26., vasárnap 13:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|