|
|
 |
|
 |
36 fok Párizsban - lásd még MTIK1017-es hírünket
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. augusztus 3. péntek (MTI-tud.) - Pénteken
délután 36 fokot mutattak a hőmérők árnyékban a francia fővárosban. Ez
ugyan nem döntötte meg minden idők melegrekordját - 1947-ben valamivel
negyven fok fölötti hőmérsékletet mértek a francia fővárosban, - de az
előrejelzés vasárnapra ezt sem tartja kizártnak. Az ország számos más
városában már megszülettek az új ,,csúcseredmények,,. Az immár hetek
óta tartó kánikula befejezésének a meteorológusok egyelőre nem látják
biztos jelét.
A július végi, augusztus elejei kánikula sajátos helyzetet
teremtett: csupán az ország legdélibb vidékén, a Földközi-tenger
mentén van az évszaknak megfelelő, kétségkívül meleg, de ott normális
időjárás, Északon viszont rendkívül magas a hőmérséklet.
Mivel a télen és a tavasszal igen száraz volt az időjárás, a
vízkészletek sok körzetben vészesen fogynak. Számos megyében és
városban rendeltek el szigorú vízkorlátozásokat. Sokhelyütt tilos az
öntözés is, pedig főként a kukorica, de más növények is rendkívül
megsínylik a szokatlan meleget. A kiszáradt erdőkben nagy a
tűzveszély, de egyelőre még nem voltak nagyobb bozóttüzek. Szenvednek
az állatok is. Több folyó vize annyira felmelegedett, hogy
halpusztulás kezdődött. A csirkenevelőkben tízezrével pusztultak el a
naposcsibék.
A hőhullám nyomán sokan rosszul lettek, különösen az idősebbek
közül. Halálos áldozatokról egyelőre nincs jelentés. Rendkívül
megnövekedett viszont a közúti balesetek száma. A magas hegyekben is
sok a szerencsétlenség: a gleccservidékeken és a még meglevő hómezőkön
sok alpinistát ér baleset, mert a jégmezők meglazultak.
A tartós hőhullám hiánycikké tette például a ventillátorokat:
Párizs nagy áruházaiban hiába keresik a vevők, mert a készletek
kifogytak.
Azok, akik a francia szokásnak megfelelően ebben a hónapban vették
ki szabadságukat, jól jártak, mert a nagyvárosokban a hőhullám
alaposan megnehezíti a mindennapi életet és munkát. Párizsban talán
mégis a turisták szenvednek a leginkább - ők a tűző napon is a várost
járják. +++
1990. augusztus 3., péntek 18:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|