|
|
|
|
Az Erdélyi Szövetség Komárom megyei szervezetének levele II. János Pál pápához (OS)
|
1989. november 28., kedd - Mi, romániai magyarok, kiket szülőföldünkről elüldöztek és Magyarországra menekültünk, Romániában maradt testvéreink ügyében fordulunk Önhöz. A Romániában élő magyar kisebbség több, mint fele körülbelül másfél millió lélek római katolikus vallású, hitükért, vallásuk gyakorlásáért állandóan üldözik őket. Azt akarják a román hatóságok, hogy hagyják el vallásukat, felejtsék el anyanyelvüket és olvadjanak be a nagy román ortodox tengerbe. Ennek érdekében megfosztják őket papjaiktól, templomaiktól. Régi papjaik megöregedtek, meghaltak. A gyulafehérvári teológiára, Márton Áron szentéletű püspökünk halála után, csak román anyanyelvű, görög katolikus vallású fiatalokat vettek fel, kik kikerülve a kis magyar falvakba román nyelven miséznek és prédikálnak. A magyar anyanyelvű egyszerű emberek, akik románul nem értenek, nem beszélnek, és félnek minden román embertől, messze elkerülik a templomot. A román hatóságok 1948-ban hivatalosan megszüntették, a görög keleti egyházba beolvasztották a görög katolikus egyházat, de a görög katolikus ifjakat felhasználják a magyarok elrománosítására. A görög katolikus hívek, akiknek vallását megszüntették, templomaikat elvették, a mi templomainkba szorultak, mi testvéri szeretettel fogadtuk őket. De most, tekintve, hogy ők román anyanyelvűek, követelik, hogy a mi magyar templomainkban román nyelven folyjanak a szertartások. A hatóságok természetesen helyet adnak követeléseiknek. Így nekünk se papunk, se templomunk nem marad. Városaink régi szép templomai a magyar történelem emlékét őrzik, ezért vannak halálra ítélve. Nagyváradon az 1713-ban épült Szent László templom most lebontás, vagy ha kibirja, továbbköltözés előtt áll. Kérjük Önt, segítsen rajtunk, mentse meg, védje meg templomainkat Az Ön szavára az egész világ hallgat, ha Ön kiáll mellettünk és a halálra ítélt templomunk mellett, nem merik lebontani. Ha nem tiltakozik senki, vérszemet kapnak és összes templomainkat lerombolják. Mi lesz velünk, hiszen a templom volt az utolsó menedékünk Kérjük Önt, aki Krisztus helytartója, minden katolikus keresztény atyja, fogadja oltalmába maroknyi kis erdélyi magyar népünket. Az Erdélyi Szövetség Komárom megyei szervezete (OS)
1989. november 28., kedd 19:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|