|
|
|
|
A magyar-iráni gazdasági kapcsolatok az ipari miniszter teheráni útjának lemondása után (1. rész)
|
1989. szeptember 22., péntek - A magyar-iráni gazdasági kapcsolatok szélesítéséről, az ipari együttműködés bővítéséről, köztük az iráni üzemek újjáépítésében való fokozottabb magyar részvétel lehetőségeiről tárgyalt volna Horváth Ferenc ipari miniszter Teheránban, de - mint ismeretes - az iráni fél egy nappal a delegáció elutazása előtt lemondta a látogatást a magyar-izraeli diplomáciai viszony helyreállítására való hivatkozással.
A miniszter ezzel kapcsolatban az MTI munkatársának elmondta: a mostani látogatás azért lett volna fontos, mert néhány hónappal ezelőtt a magyar-iráni árucsere-forgalom elszámolásában a klíring-formáról áttértünk a szabad-devizás rendszerre, s annak érdekében, hogy a kereskedelem még a mostani átmeneti időszakban se essen vissza, fontos üzleti tárgyalásokra került volna sor. Az ipar területén ugyanis számos új kapcsolat épül ki, a nagyobb, bővebb magyar exportajánlat legalább 60 vállalatot érint. Novemberben az Ipari Minisztérium energetikai vezetői terveznek utazást Iránba, remélhetően ehhez a delegációhoz csatlakozhatnak majd olyan üzletemberek is, akik a gépipari együttműködésről tárgyalhatnak partnereikkel - mondotta Horváth Ferenc. A Kereskedelmi Minisztériumban arról tájékoztattak, hogy az 1975 óta érvényben lévő hosszú lejáratú klíring-elszámolású kereskedelmi és pénzügyi megállapodást a magyar fél felmondta, így ez év júniusától lépett életbe a szabad-devizás elszámolás. A változás legfőbb oka az, hogy az iráni fél például az olajat - a korábbi rendszerben - 20-25 százalékkal a világpiaci ár fölötti áron kínálta számunkra, ami évi egymillió tonna vásárlásánál jelentős veszteséget jelentett a magyar importőrnek. Ez a tendencia több más termék esetében is hasonló veszteséget okozott. Ami a kétoldalú árucserét illeti: a magyar export 1985-ben 123 millió dollár, 1986-ban 55 millió, 1987-ben 119 millió, tavaly pedig 100 millió dollár értékű volt, a behozatal ugyanebben az időszakban 61, 64, 105, illetve 38 millió dollár. Az új elszámolással elképzelhető az átmeneti visszaesés, ami természetesen nem lesz feltétlenül tartós. (folyt.köv.)
1989. szeptember 22., péntek 13:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|