|
|
|
|
Romániai hajószerencsétlenség - mentés (1.rész)
|
Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, 1989. szeptember 17. vasárnap (MTI-tud) - A Duna romániai szakaszán, Galati térségében szeptember 10-én történt hajószerencsétlenség ügyében tovább tart a vizsgálat. Annyi már ismertté vált, hogy csak néhányan élték túl a katasztrófát. Azokat tudták kimenteni, akik az összeütközés következtében a személyszállító hajó fedélzetén tartózkodtak és a vízbe estek. Helyi lakosok elmondása szerint őket - tizenkét személyt - a bolgár tolóhajó legénysége mentette ki.
A Mogoiasu román személyszállító hajó - mint korábban közöltük - egy bolgár tolóhajóval ütközött össze. Szeptember 10-én, vasárnap is menetrendszerűen indult reggel nyolc órakor Galati kikötőőjéből. A tragédia röviddel az indulás után következett be. A bolgár tolóhajó üres uszályai valósággal maguk alá gyűrték az egyemeletes személyszállító hajót, amely percek alatt elsűllyedt. A tragédia színhelye a Duna tengeri szakaszán van, ahol a folyam már több mint egy-másfél kilométer széles és a víz mélysége is eléri a harminc-harmincöt métert is. A szerencsétlenség után búvárok szálltak a mélybe, de a folyó nagy sodrása miatt nem tudtak a zárt utastérbe jutni, ahol a bennrekedtek kilátástalan élet-halál harcot vívtak. Később darukkal láncot kellett a hajó teste alá húzni, hogy megemelhessék és megkezdhessék a hajóroncsok kivontatását. A munkálatok egy hete tartanak: annyi már biztos, hogy újabb túlélőkre nem találhatnak. A galati helyi lap, a Viata Noua közlése szerint százhatvankét személy halt meg. Köztük van a hajó kapitánya is. A tíz tagú személyzetből csak egy személy menekült meg, mivel ő a fedélzeten tartózkodott. Feltételezések szerint a halottak száma jóval több. A hajón ugyanis nemcsak azok utaztak, akik az indulás előtt jegyet váltottak: sokan havi bérlettel vagy hetijeggyel indultak át a túlsó partra. Sok kiránduló tartózkodott a hajón, köztük két iskoláscsoport. Becslések szerint háromszázan is lehettek a Mogoiasun. Erre utal az a tény is, hogy Galatinál, a Duna partjára több mint háromszáz koporsót szállítottak. A tragédia áldozatai főként galatiak voltak. Magyar utas nem tartózkodott a hajón. (folyt.)
1989. szeptember 17., vasárnap 11:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|