|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 1. folyt.
|
Hadd kérdezzem, mi a helyzet nálad, vagy hogy érzed, mi a helyzet nálad? Lehet-e talán azt mondani, hogy a mostani helyzetednél fogva ott Pesten a te nézőpontod lehet az ideális? - Mint Kelet-Európában annyi minden, ez is rendkívül paradoxális. Azzal kezdhetném, hogy Magyarországhoz képest egy keletibb tartományból érkeztem, Romániából, azaz Erdélyből, és az, aki ismeri a romániai valóságot, tudja, hogy ez már egy meghatározó optika, amelyhez képest Magyarország a Nyugatot jelenti, a nyugatabbra levő, civilizáltabb tartományt jelenti. Másfelől, mint ismeretes, három éve itt élek. Tehát ez a három év bizonyára elég kellett lenni ahhoz, hogy kifejlődjön bennem egy nyugati optika is. A dolgok megítélésének nemcsak keleti szemmel, hanem nyugati szemmel való készsége is. Azt mondhatnók, hogy ez már elegendő ahhoz, hogy az ember egy skizofréniát hordozzon magában, mert ehhez még hozzá jön az is, hogy az igazi optika az sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem helyi. A furcsaság az, hogy noha magyar újságíró, magyar költő voltam már Erdélyben is, ez alatt a magyarországi valóságot sokkal kevésbé ismerhettem meg, mint nyugatról. Mindez együtt, ez a hármas perspektíva együtt: az erdélyiségem, a viszonylag újkeletű és felületes svájciságom, a hónapokban mérhető magyarországiságom együtt valóban azt hiszem egy olyan sajátos keverékét nyújtja az optikáknak, ami nem gyakori. Én annak feltétlenül örülök, hogy Magyarországról láthatom, Magyarországon élhetem át a nemzet történelmének talán egyik legfontosabb periódusát. Gyakran felteszik a kérdést, hogy költői munkám, költői tevékenységem nem szenved-e valamiféle hátrányt, nem kerülök-e hátrányos helyzetbe mint költő azzal, hogy újságíróként telnek napjaim, heteim. Azt hiszem, nagy szükségem volt arra, hogy közelről ismerkedhessem meg azzal a valósággal, mind a horizontális szerkezeteivel, mind vertikális strukturáival, ami a nemzet gerincét adja. Az anyaországi társadalomról beszélek. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|