|
|
 |
|
 |
- Németh Géza interjú - 1. folyt.
|
Nincs szociális háló. Naponta érkeznek Erdélyből a
családegyesítés keretében gyerekek és asszonyok. Ezeket a családokat
a munkásszállások - ahol férfiak vannak - nem fogadják be. Tehát
nincs hova menjenek. Lenne egy országos menekültszolgálati iroda,
meg van már mindenféle hatóság, de nincs egyetlen hely sem, ahol azt
mondanák az erdélyi családnak, hogy idemenj, ott kapsz lakást és
munkát.
Mi nem kívánjuk Csillebércet az erdélyieknek, sem valami
exkluzív helyet, adják azt a németeknek. De nem tudom megérteni,
hogy egy ország, amelyik a németek felé ilyen maximális
vendégszeretettel viseltetik, a saját népe iránt miért nem
viseltetik ugyanígy. Arra kell gyanakodjam, hogy itt ebben a nagy
humanitásban azoknak a csengő valutáknak is szerepük van, amit
remélnek, vagy amit meg is kapnak. Egyszerűen elképzelhetetlen
számomra, és botrányos, hogy saját népünkkel szemben ilyen
gondatlanok vagyunk, míg egyebekkel szemben ilyen nagyvonalúak.
Ezt az eljárást nemcsak a magyar állam szemére vetem, hanem
szívesen hoznám tudtára a nyugatnémet kormányzatnak is. A
nyugatnémet állam igen nagy árat fizet azért, hogy Romániából vagy
az NDK-ból megkapja legális úton a németeket. Magyarország ingyen
szállítja ezrével a menekülteket. Ahogy mondják: már 5-6 ezer felett
van a számuk, de várható a 15 ezer. Tehát nagyon olcsón kapja meg
Németország a németjeit.
Annyit elvárnék a nyugatnémet kormányzattól, hogy minden
általunk közvetített száz keletnémetért cserébe építsenek fel egy
egyszerű, sima kis lakást egy-egy magyar családnak. Ha ezt a
nyugatnémet kormány respektálná, hogy a mi magyar menekültjeink az
utcán vannak, az övéken pedig segítünk, akkor a nemzetközi
szolidaritásnak az elemi igénye lenne az, hogy a nyugatnémet ne csak
a némettel törődjön, hanem törődjenek a németek a magyarokkal is.
(folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|