|
|
|
|
Marad minden a régiben a munkahelyeken?
|
---------------------------------------
München, 1989. szeptember 2.(SZER, Világhíradó) - A budapesti rádió az AP amerikai hírügynökség kommentárját idézi, hogy az MSZMP Központi Bizottságának tegnapi ülésén Pozsgay Imre vereséget szenvedett, legalábbis egy konkrét kérdésben. Azt hiszem, jelen esetben szükségtelen külföldi kútfőkből meríteni, mert ha az eseményeket, tényeket egymás mellé rakjuk, világos, hogy Pozsgay Imrének nem sikerült egy igen fontos ügyben keresztülvinnie reformtervét. Mi is történt? Előzőleg Nyers Rezső, az MSZMP elnöke megrótta Pozsgay Imrét, hogy az ellenzékkel folytatott megbeszéléseken túllépte hatáskörét, amikor elfogadta azt a javaslatot, hogy a kommunista párt szervezetei vonuljanak ki a mukahelyekről. Most a Központi Bizottság amellett foglalt állást, hogy az üzemekben, a vállalatoknál tovább működjenek az MSZMP pártszervezetei. Vagy miként Jassó Mihály budapesti első titkár a marxista reformkörök mai tanácskozásán elmondta: lehetővé kell tenni, hogy a munkahelyi pártkollektívák a klubhelyiségekben összeüljenek. A teljesség kedévéért ki kell emelni, hogy a Központi Bizottság egyben leszögezte: a párt politikai tevékenységet munkaidőben ne folytasson, ne épüljön be a szakmai vezetésbe, ne foglalkozzék vállalati kérdésekkel. Melyik terület maradna meg tehát a munkahelyi kommunista pártszervezeteknek? Mivel politikai szervezetről van szó, nyilvánvalóan a politika nehezen meghatározható, de mindenképp széles birodalma. És mivel a gazdaságpolitika is e terület része, óhatatlanul vállalatirányítási ügyeket, sőt a gyakorlati helyi intézkedéseket is ott vitatnák meg. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a vállalati vezetők többsége még ma is kommunista párttag, maradna minden a régiben. A gyár, a cég, a tudományos intézet, a műhely, az oktatási intézmény ügyeit végül is ott beszélnék meg, sőt ott döntenék el. Jól emlékszem magyarországi időmből, hogy mi nem párttagok a munkahelyi pártalapszervezetek gyűlései után másnap milyen izgatottan faggadtuk párttag kollégáinkat, hogy mi is történt ott. Mert ott döntöttek rólunk, sorsunkról, munkahelyünk jelenéről, jövőjéről. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|