|
|
 |
|
 |
Kelet-Európa - a mezőgazdaság gondjai (2.rész)
|
Lengyelországban a megművelhető földterület 80 százaléka még
mindig magánkézben van. A lengyel parasztok - akárcsak magyar és
jugoszláv társaik - nemcsak az alacsony fölvásárlási árakra
panaszkodnak, hanem nehezményezik a termeléshez szükséges
fölszereléseket, anyagokat monopolhelyzetet élvező állami
vállalatoktól kell beszerezniük, míg termésüket hasonló állami
vállalatok vásárolják föl.
Jugoszláviában mintegy ötezer vajdasági földműves dübörgött el
traktorával Belgrádba, s augusztus 28-ikán példátlan tiltakozó
gyűlést rendezett a szövetségi parlament előtt: az ország
,,kenyereskosarának,, számító autonóm tartomány parasztjai azt
kifogásolták, hogy a kormány az élelmiszerárak leszorításával
iparkodik megfékezni az inflációt. A 750 százalékos inflációval
birkózó belgrádi kormány nemrég - a szövetségi tartalékkészletből
származó - olcsó liszttel, búzával, cukorral és egyéb
élelmiszerféleségekkel árasztotta el a piacot, hogy megállítsa a
szábanforgó cikkek árának makacs emelkedését. A jugoszláv parasztok
fő problémája: mindössze 30 hektár földet birtokolhatnak. A
földművelők szerint ezek a mesterséges korlátok gátolják a hatékony
gazdálkodást s a hozamok javítását.
Romániában a földterület 91 százaléka van állami tulajdonban. Az
ország gazdag termésének jórészét exportálják, miközben az
otthonokban gyakorta alapvető élelmiszerek hiányoznak.
A kelet-európai agrárgondok orvoslásához drasztikus
intézkedésekre lehet szükség - irja az AP. Az MSZMP megrendelésére
múlt év őszén készült tanulmány azt indítványozta, hogy a
mezőgazdaságban teljes körben támasszák föl a kedvező feltételek
melletti bérletet s a magánbirtokot. A Szovjetunióban a
többlettermelés ösztönzése végett, a szovjet fölművelőknek hamarosan
devizában fizethet a kormány a terven felüli gabonáért és
vetőmagért. +++
1989. augusztus 30., szerda 19:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|