|
|
|
|
Japán - Kelet-Európa
|
Trom András, az MTI tudósítója jelenti:
Tokió, 1989. december 12. kedd (MTI-tud) - A japán cégek változatlanul nagyon óvatosak a kelet-európai állapotok megítélésében, de már elkezdték gyűjteni az információkat, annak érdekében, hogy bármikor akcióba lendüljenek - írta kedden a Nihon Keizai Simbun, Japán vezető gazdaságpolitikai napilapja.
A cikk idézi Suzuki urat, a kisautógyártó cég elnökét, aki állítólag kijelentette: ,,Két lehetőség áll előttünk: vagy megfizetjük a tandíjat és hosszú távra előre tekintve kineveljük a kelet-európai autóipart, vagy elkerüljük a veszélyes dolgokat és nem csinálunk semmit.,, A lap szerint a japán cégek már felismerték, hogy Kelet-Európában hozzáláttak az üzleti feltételek megteremtéséhez, viszont változatlanul nyitott kérdés, hogy elég rövid idő alatt megtérül-e a befektetés. Ez az, ami Suzuki urat is a leginkább aggasztja. A Szovjetunió és Kelet-Európa demokratizálódását ugyanakkor a japán gazdasági körök azért tartják jelentősnek, mert 400 millió lakost számláló gazdasági tömböt lehetne a világpiaci mechanizmusba bevonni. A Japán Gazdasági Szervezetek Szövetsége (Keidanren) azonban még nem túl bizakodó. Ahhoz ugyanis, hogy a magánvállalatok nagyobb kedvet kapjanak, a japán hivatalos pénzügyi szervektől nagyobb támogatásra lenne szükségük - írja a lap. Az is visszahúzó, hogy a távol-keleti ország vállalatai körében erősen tartja magát az a vélemény, hogy Kelet-Európa Nyugat-Európa udvara. Attól is tartanak, hogy a túlzott aktivitás az egyesülés előtt álló Közös Piac ellenkezését is kiváltaná - írja a Nihon Keizai Simbun, amely a járműipari együttműködés esélyeinek a latolgatásához idézi a The Economist elemzését, amely szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa nagyon óvatos ezen a téren, de lehetséges, hogy az ázsiai riválisok - azaz Japán és Dél-Korea - nem fogják kihagyni a kínálkozó jó lehetőséget.+++
1989. december 12., kedd 17:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|