Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Karács Imrével
(Sándoroff Péter) London, 1989. január 9. (BBC, Panoráma) - A vonal másik végén Karács Imre, az Independent tudósítója. Karács úri Hogyan reagált a magyar közvélemény erre az újabb nagy áremelésre? - A magyar lakosságot nyilvánvalóan hidegzuhanyként érte a legújabb bejelentés, bár hozzá kell tenni, hogy nem volt váratlan. Már hónapokkal ezelőtt kiszivárogtatták azokat az áremeléseket, amelyeket tegnap jelentettek be, és több áremelés csak néhány hónap múlva lép életbe. Tehát ebben a hónapban az emberek csak tulajdonképpen az élelmiszerárakat fogják észrevenni, a 16-17 százalékos drágulást. - A drágulás a társadalom minden rétegét érinti. Az Ön megítélése szerint mégis kikre nehezedik a legnagyobb súllyal ez az újabb drágulás? - Elsősorban a nyugdíjasok fogják legjobban megérezni. Ok most kaptak 360 forintot fejenként a kormánytól. A kormány szerint ez körülbelül az áremelések háromnegyedének felel megj. Tehát tovább romlik az életszínvonaluk. Mint azt mindenki tudja, Magyarországon a kisnyugdíjasok, főleg az egyedülálló nyugdíjasok már nagyon rossz körülmények között élnek. Sokan nemhogy a szegénység szélén, de a hivatalos szegénységi normák alatt élnek, mint ahogy azt a tévé tegnapi Hét című műsorában egy riport is~kimutatta. A műsor szerint Magyarországon már 2,5 millió ember él a hivatalos szegénységi vonal alatt, amit a kormány jelöl ki. Az egyedülálló nyugdíjasok, akiknek nincs rokonuk, hogy támogassák őket, azok, gondolom, még kevesebbet fognak tudni vásárolni. Már ismert az, hogy sok öreg nénit lehet látni az üzletekben, aki fél kiló csontot vesz vasárnapi ebédre, vagy öt deka párizsit. Az ő életkörülményeik egyre rosszabbodnak, és a kilátás továbbra is rossz. - A nyugdíjasokat érinti tehát a legsúlyosabban a drágulás. De nyilván nem irigylésre méltó a kiskeresetű dolgozók, többcsaládos dolgozók helyzete sem. - A többcsaládos dolgozók ugyancsak nagyon rossz helyzetben vannak. A családi pótlékot ugyan emelték, de megint csak az emelés elmarad az áremelések mértéke mögött. Egy négy fős család például kell, hogy keressen legalább 16 ezer forintot ahhoz, hogy rendesen meg tudjon élni. Nem jól, hanem egyszerűen meg tudjon valahogy éldegélni. Nagyon kevesen keresnek Magyarországon ennyit. Nyilvánvaló, hogy a túlórát növelniök kell a magyar dolgozóknak tovább, még több gmk-t kell csinálni, ameddig bírják. De ők legalább mégiscsak tudnak valami külön keresetre szert tenni. Legalábbis a fiatalabbak, akik még bírják. - Karács úr! A szakszervezet lenne hivatott a dolgozók érdekének védelmére. Hogyan reagált a szakszervezet erre az áremelésre? - A Népszava ma reggel nagyon élesen reagált egy cikkében. Ugyanúgy, mint a magyar tömegtájékoztatás nagy része. A SZOT továbbra is hangsúlyozza, hogy az áremeléseket nem szabad a lakosságra hárítani, főleg a kiskeresetűeket kárpótolni kell, de ugyanakkor a SZOT nem ajánl fel semmi más megoldást, és tudvalevő például, hogy a SZOT elnökségének elég nagy része például ellenzi a sztrájkokat. Úgyhogy a SZOT megnyilvánulásai, kinyilatkoztatásai nem találnak nagy hitelre a magyar lakosság körében. - Egyébként sztrájkról történt említés az áremelés kapcsán? - Sztrájkokról még nem hallottam. Várható, hogy lesz. A magyar vezetőség tulajdonképpen számít arra, hogy ebben az évben a sztrájkok szaporodni fognak, sőt egyesek még zavargásokról, kisebb helyi zavargásokról is említést tesznek, hogy ezektől tartanak. - Mivel indokolja a kormány ezt az újabb áremelést? - A kormány azzal indokolja az újabb áremeléseket, hogy ismert, hogy az ország gazdasági helyzete a csőd szélén van. Az élelmiszerárakat azzal indokolja, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott támogatást 10 milliárd forinttal csökkentik ebben az évben. Hasonló az indoklás például a tömegközlekedés, vagy a postai díjak áremelésénél is. A kormánynak 20 milliárdos deficitet kell az idén elérnie, és ehhez rendkívül sok támogatást kellett elvonnia minden oldalról. Ez az egyik oldala a gazdasági helyzetnek. A másik oldal persze sajnos az, hogy minden ilyesmi a lakosságra hárul. Ez az egyetlen tulajdonképpen érezhető hatása a gazdasági reformoknak, és most már ott tartunk, hogy amikor az emberek meghallják azt a szót, hogy reform, máris a pénztárcájukhoz nyúlnak. +++ 1989. január 9., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »