|
|
|
|
Levél Csehák Judithoz
|
(Gordon Tamás) München, 1989. január 5. (SZER, Világhíradó) - A társadalom független szerveződése nem hagyja érintetlenül az egészségügy területét sem. 15 ezer egészségügyi dolgozó - köztük négyezer orvos - csatlakozott a szakmájuk megreformálását követelő bátaszéki orvosok felhívásához. Körlevelükben többek között a paraszolvencia, azaz a hálapénzre szorultság ellen tiltakoznak. Figyelemre méltó, hogy Csehák Judit egészségügyi és szociális miniszterhez eljuttatott beadványukra nem érkezett válasz, illetve a miniszter-asszony azt üzente, hogy majd lehetőséget kerít a személyes találkozásra. Én a magam részéről megértem Csehák Juditot. Igencsak elfoglalt ezekben a napokban, hiszen nem lehet könnyű dolog az influenzajárvány kellős közepén megszervezni, hogy a patikák ellen tudjanak állni a betegek és hozzátartozóik rohamának. Különösen most, amikor a betegség az egészségügy dolgozóit sem kíméli. Budapesten például bezárták a gyógyszertárak felét. Bár nem egészen az influenzajárvány miatt. Most ugyanis leltároznak. Érhető, hiszen január 9-től jelentős áremelések lesznek. Még ha akad is valaki, aki lenyeli ezt a keserű pirulát - mármint a gyógyszerek drágulását -, azt a kérdést azért joggal teszi fel: nem lehetett volna megvárni a járvány elvonulását? A kérdéshez válasz is jár, és azt akárki könnyen megkaphatja, az Egészségügyi és Szociális Minisztérium válság-telefonszolgálatától. Én például feltárcsáztam a megadott telefonszámot és egy készséges, udvarias hölgy válaszolt is. Arra hivatkozott, hogy az időjárás enyhülését nem lehetett előre megjósolni. És ha most nagy hideg lesz, akkor a járványnak is vége lesz. Majd megfordította az érvelést: ki tudja, ha elhalasztják két héttel, akkor nem jön-e újabb enyhülés - ami kedvez a járványnak. Hát ez igaz. Megeshet, hogy néhány száz ember feleslegesen dolgozik, leltárt készít, átáraz és a többi. Ehhez képest igazán semmiség, ha másfél-százezer ember beteg páciens nem jut gyógyszerhez, vagy az egészséges kapja el az influenzát, miközben órákat tölt el sorban állással, nyitva tartó patika felkutatásával. Pesti orvos barátom röviden így summázta véleményét: demokráciában ebbe belebukhat a miniszter. És nálunk? Ettől erősödik. +++
1989. január 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|