|
|
|
|
Gorbacsov új évi kilátásai
|
London, 1989. január 1.(BBC, Panoráma) A TASZSZ moszkvai tudósítója tollából Mihail Gorbacsov új évi kilátásait veszi szemügyre. Elemzését Békés Erzsébet ismerteti. - Nem kétséges, hogy 88-ban Mihail Gorbacsov személye uralta a világpolitika színpadát. De vajon merne-e bárki is arra vállalkozni, hogy a csillagjóslásnál tudományosabban előrevetítse, mit hoz majd az eljövendő 12 hónap a Szovjetunió számára. Senki sem sejtette például, hogy az idei évet a nemzetiségi zavargások és a példátlan részvételi aránnyal bonyolódó tömegdemonstrációk fogják fémjelezni. S feltehetően Gorbacsovot is váratlanul érte a nyíltságpolitikáját kísérő kellemetlen melléktünetek felszínre törése. Az sem vitás, hogy reformjai egyre inkább radikálissá váltak. Éppenséggel annak arányában, ahogy felmérte a helyzet súlyosságát. Ezért viszont nem grandiózus politikai koncepció átültetése folyik a gyakorlatba, hanem a megközelítés pragmatikus. Gorbacsov mindig arra a problémára igyekszik megoldást találni, mely a sorban a legsürgetőbb. A nyugati országok jó szemmel nézik a Szovjetunióban lejátszódó változásokat, és ez előnyös tárgyalási pozíciót biztosít Gorbacsov számára reformjai keményvonalas ellenzőivel szemben. Azzal érvelhet ugyanis, hogyha nem folytatódik, illetve kudarcot vall a peresztrojka, akkor oda a jó hírnév, mely a nyugati beruházások előfeltétele. Gorbacsov bukása pedig nem csupán újabb repressziót szülne a Szovjetunióban, de újból bizonytalanságot keltene éppen abban a régióban, ahol megcsillant egy tartós, békés korszak lehetősége. A cikk szerzője több példával is igazolja Gorbacsov kiváló diplomáciai érzékét. Szerinte a szovjet vezető igyekszik kiszakítani magát a kicsinyes viták légköréből, s olyan fontos kérdésekben is, mint Sztálin történelmi szerepe, mérsékelten tud nyilatkozni. A belpolitika egyes kérdéseiben azt az elvet követi, hogy valamely kulcsfontosságú beszédben felvázolja az átalakítás útját, majd vitára bocsátja téziseit. A széles körű nyilvános vita azután egyfajta konszenzust eredményez, mellyel a kemény vonal hívei már nem tudnak szembeszállni. S minden ilyen vitaforduló után sikerül messzebbre kerülni a sztálinizmustól. 1988 tavaszán Jegor Ligacsov bátorította az úgynevezett Nyina Andrejeva-féle levél közlését, mely a konzervatív erők álláspontját tükrözte. Gorbacsov támogatói utána válaszcikket közöltek a Pravdában. S a júniusi pártkonferenciát megelőzően olyan élénk vita bontakozott ki, melyre a 20-as évek óta nem volt példa. A pártértekezleten azután sikerült félreállítani a régi gárdát, és ősszel elfogadták az alkotmánymódosítás tervét is. Az új keletű nyíltság néha a Nyugatot is megszégyeníti. A szerző szerint elképzelhetetlen lenne például, hogy nyugati televízió vágás nélkül leadna egy 10 perces kirohanást a miniszterelnök szájából kormánya valamely tagja ellen. Nyikolaj Rizskov pontosan ezt tette, amikor éles szavakkal ítélte el a külügyminisztérium tehetetlenkedését az örmény földrengés mentési munkálataiban. A cikkiró utal az újfajta kétlépcsős parlamentáris rend bevezetésére is, és hozzá teszi: a legizgalmasabb kérdés az, hogy milyen hatalmi viszonyok alakulnak ki majd a párt titkolódzásra hajlamos felső szervei és a nyitottság elvei alapján működő új parlament között. A külpolitikában nagyobb biztonsággal jósolhatunk. Nyilván folytatódni fog a közeledés Kínával, az afganisztáni kivonulás, az angolai rendezés és a hagyományos fegyverzetcsökkentés. A belpolitikában Gorbacsov azt tervezi, hogy a hatalmat a megcsontosodott pártbürokrácia kezéből a tanácsok hatáskörébe utalja át. Bár ez sem egyszerű feladat, eltörpül a gazdasági reform a meglehetős zűrzavar közepette kibontakozó folyamat mellett. Január l-jével a gazdaság egészének önfinanszírozóvá kellene válnia. Ugyanakkor nem törölték el az állami támogatásokat, és az árakat továbbra is központilag határozzák meg. Az át nem váltható rubel korlátozza a kereskedelmet és a külföldi beruházásokat, miközben az üzletek konganak az ürességtől, és a szovjet műszaki színvonal csak halvány mása a nyugati technológiának. Az örmények és azerbajdzsánok ellentéte, csakúgy, mint a balti köztársaságok forrongása, megoldásra vár. Félő, hogy az új nemzetiségi törvény csak a repedések betapasztására lesz alkalmas, s ezzel csupán elfedi a birodalom strukturális gyengeségeit - fejeződik be a cikk. +++
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|