|
|
 |
|
 |
- Tüntetések a munkásőrség ellen - interjúk - 2. folyt.
|
Ami azt a részét illeti, hogy mind több állampolgár követeli-e a
munkásőrség megszüntetését, mi is találkozunk azzal, hogy az
állampolgárok egy csoportja valóban kéri, követeli, mindegy melyik
kifejezést használom. Viszont azt is el tudom mondani, hogy naponta
találkozunk olyan emberekkel, emberek tömegeivel, akik meg azt
mondják, hogy szolidárisak a munkásőrséggel, maradjon a helyén a
munkásőrség. Most, hogy elterjedt a tüntetés híre rengeteg telefont
kapunk. Sőt személyesen bejött, az előbb találkoztam egy öreg
bácsival, egy budapesti munkásember, hogy meg ne ijedjünk, maradjunk
a helyünkön, ne féljünk. Biztatott bennünket. Tehát az is igaz, hogy
az állampolgárok másik csoportja pedig a munkásőrség mellett, a
munkásőrök mellett van. Hiszen a munkásőrséget maguk az
állampolgárok alkotják. Nem tudom a BBC hallgatói tudják-e, hogy itt
önkéntes jelentkezés alapján tömörülnek azok az emberek, akik
szeretik a rendet, az ország függetlenségét és belső rendjének a
védelmére szövetkeznek.
Ami a jövőjét illeti, tehát a világ sok országában - ez nem
magyaroszági találmány, nem a szocialista országok találmánya -
működnek hasonló jellegű önkéntes szervezetek, amelyeket az
állampolgárok hoznak létre, s ezért nem tartom valószínűnek, és nagy
hiba is lenne, ha megszüntetnék a munkásőrséget Magyarországon. Erre
nem is készül a kormány sem, amelyről tegnap Németh Miklós
miniszterelnök nyilatkozott, hogy a kormánynak milyen szándéka van a
munkásőrség jövőjét illetően. Abban teljesen igaza van a kormány
elnökének, hogy a munkásőrség feladatain változtatni kell,
módosítani, másrsézt jelképrendszerén, esetleg nevén is lehet
változtatni, de azt az öntevékenységet, nem szabadna megfosztani az
állampolgárokat attól, hogy íly mádon is részt vegyen a közösség
ügyeiben. (folyt.)
1989. szeptember 29., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|