|
|
 |
|
 |
A Történelmi Igazságtétel Bizottság közgyűlése (2. rész)
|
Többen kritikus hangnemben tették fel a kérdést: mire vár a TIB,
miért nem kezdeményezője az ünnepi rendezvényeknek? Kijelentették: a
TIB-nek nem csatlakoznia kell valakikhez, hanem az ügy élharcosaként
fellépni. Volt, aki amellett foglalt állást, hogy október 23-a
történelmi emléknappá nyilvánítása kevés, legyen piros betűs nemzeti
ünnep, munkaszüneti nap. Jó néhány hozzászóló egyetértett azzal,
hogy - miként március 15-ét - október 23-át sem sajátíthatja ki
egyetlen párt, csoportosulás, áramlat sem, nincs joga saját
politikai céljai érdekében felhasználni. A TIB végül úgy határozott,
hogy október 23-a megünneplésével kapcsolatban felhívást hoz
nyilvánosságra.
Az utolsó nagy téma a politikai okokból bebörtönzöttek,
internáltak és más módon meghurcoltak politikai, erkölcsi, jogi és
anyagi rehabilitációja volt, amely rendkívüli erőfeszítéseket
igényel a TIB-től is. Ez derült ki a jogi és kegyeleti bizottság
beszámolójából. Sokan fordulnak tanácsért, segítségért a
bizottsághoz, amelynek szakértői ezenközben a jogalkotás folyamatába
is intenzíven bekapcsolódtak. Az már világossá vált, hogy nem lesz
elegendő az a törvény, amely megsemmisíti a politikai
bűncselekmények miatt 1956. október 23-a után hozott bírói
ítéleteket. Külön jogszabályra van szükség a kártalanításról az
elítéltek, az internáltak és az előzetes letartóztatásban tartottak
esetében. További jogszabálymódosításokat kezdeményez a TIB a
nyugdíjak felülvizsgálatával kapcsolatban is. Szó volt azokról az
utasításokról is, amelyeket a temetkezési intézet, illetve a temetői
irodák kaptak a kivégzettek nyughelyéről adandó felvilágosítási
kötelezettséggel, a kihantolással, az újratemetéssel kapcsolatban,
illetve arról, hogy mely esetekben kell a költségeket a
hozzátartozóknak megtéríteniök. (MTI)
1989. szeptember 11., hétfő 21:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|