|
|
 |
|
 |
- Herendi Munkástanács - 1. folyt.
|
Nem mondanám azt, hogy megtévesztett emberek léptek csupán
vissza, vagy maradtak bent a szakszervezetben, bár a szakszervezet
eleve megpróbál mindent. És amint az imént is mondtam, nem
tisztességes eszközökkel doloznak. Egy alkalommal, amikor abba a
helyzetbe kerültünk, hogy valamiféle követeléssel felléphetünk, mint
munkástanács, első között kértük azt, illetve követeltük a
szakszervezettől, hogy számoljon el a vagyonával, illetve a dolgozók
vagyonával és osszuk meg a vagyont. A tagdíjakból a pénztárukban
lévő pénzt, amit a dolgozók önkéntesen fizettek be ebbe a pénztárba,
azzal a céllal, hogy saját magukat segélyezzék ebből, illetve a
segélyekre ezt fel lehessen használni a rászorulóknál.
Erre a mi levelünkre, amit augusztus 23-ikán adtunk le a
szakszervezet volt vezetőségének, a mai napon kellett
kikényszerítenünk a választ, mert nem voltak hajlandók írásba adni
azt, hogy nem osztják meg a pénzt. Ezt viszont gyakorlatban
érzékeltették velünk, mert felkértek minket egy tárgyalásra, hogy
egyezzünk meg, hogy ezt a pénzt ők nem adják oda nekünk fejkvóta
szerint, hanem majd közösen osszuk szét ezt a pénzt. Úgy akarták
magát a precedens létrejöttét elkerülni, ugye azt, hogy mi
munkástanács, elsők között, hogy elpereljük a szakszervezetnek a
pénzét, illetve hát végül is a dolgozók pénze, mert mi nem vagyunk
hajlandók ezt másképp tudomásul venni, ez a mi pénzünk, tehát ezt mi
fizettük oda be. Más kérdés, hogy ezt a szakszervezet a saját
vagyonának tekinti.
Most a jóságos atya szerepében akarnak feltünni, oly módon, hogy
javasolják nekünk - nekünk, akik őket elkergetjük, mert nincs rájuk
szükségünk - nekünk javasolják, hogy osszuk szét ezt a pénzt együtt.
Tehát dolgozzunk össze. Ezt egyszerűn nevetségesnek és
felháborítónak tartom. (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|