|
|
|
|
- Válasz hallgatóknak - 2. folyt.
|
Ez nem volna baj, miért ne lehetne egy útlevél hét nyelvű. Sokkal nagyobb hibája az útlevélnek az, hogy nem hivatalos útiokmány, sehol sem fogadják el. Utazni nem lehet vele. Kedves levélírónknak más okmány után kell néznie. - A szerda esti magyar híradóban Lángh Júlia felújította azt a Kossuth Rádióban elhangzott hírt, hogy Csehszlovákiában felemelt áron bevezetik a benzinjegyet, de csak a magyar turistákra vonatkozóan. Lángh Júlia szerint kár ezért szidni a cseheket és a szlovákokat, akik erről nem tehetnek. Kérdezem, hát akkor ki tehet róla? - Lángh Júlia válaszol. - Semmiképpen sem a csehek meg a szlovákok tehetnek róla, így általánosságban, hanem azok a felelős vezetők, vagy mondjuk inkább úgy, hogy felelőtlen vezetők, akik az ilyenfajta döntéseket hozzák, és akikre egyáltalában nem az a legjellemzőbb, hogy milyen nemzetiségűek. Hanem az, hogy a pártdiktatura révén, és éppenséggel nem az állítólag általuk képviselt csehszlovák nép akaratából kerültek felelős pozícióikba. Mi sem vennénk jó néven, ha egyszerűsítve csak úgy általában a magyarokat szidnák valamilyen gazdasági vagy politikai döntésért, amelyet a fejünk fölött hoztak. Azoknak az illetékes elvtársaknak, akik kitalálták, hogy a magyar turistáknak esetleg majd jóval drágább pénzért kell megvenniük a csehszlovák benzinjegyeket, nagyon is jól jön az, ha erre a reagálás egy általánosító szlovák szidás. Idegesítheti a hangulat, bosszanthatja a szlovákokat, akik között sajnos szintén vannak, akik hajlamosak az általánosító magyar szidásra. Ez mind az indulatelterelés régen bevált jó módszere. Nem véletlen, hogy a Vencel téri tüntetés szétverése után azt a Kerényi Györgyöt tartották egy hétig fogságban, akinek a beszédét hosszantartó és barátsággal teli "Víva, madiarska " kiáltásokkal üdvözölték. A csehszlovák vezetés okkal tarthat attól, ha az ország népe barátsággal figyeli a magyarokat. A szidásoknál tehát legyünk pontosak. (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|