|
|
|
|
Az MSZMP munkahelyi jelenlétének problémája
|
------------------------------------------- München, 1989. szeptember 8. (SZER, Magyar kérdés) - Vegyük szemügyre, hogy ki illetékes eldönteni: működjenek-e az üzemekben, gyárakban, szövetkezetekben, az iskolákban, az állami-és közigazgatási intézményekben az MSZMP szervezetei, vagy sem? - A Népszabadság múlt heti száma öles betűkkel hirdeti: a Központi Bizottságnak van joga eldönteni, mi legyen a munkahelyi pártszervekkel. A budapesti pártbizottság küldöttklubjának összejövetelén, amelyen Nyers Rezső és Grósz Károly - az MSZMP elnöke és főtitkára - is részt vett, az egyik küldött Pozsgay Imrét támadva azt kérdezte: milyen felhatalmazás alapján volt joga a Nemzeti Kerekasztalnál tárgyaló pártdelegáció vezetőjének arra, hogy a párt belső helyzetét és működésének fontos mozzanatát jelentő kérdést - a munkahelyi pártszervezetek ügyét - politikai alku tárgyává tegye. A kérdést feltevő Udvarhelyi Lászlának azonban nem ezt, hanem azt a kérdést kellett volna előszőr feltennie, hogy vajon mi tette lehetővé és egyáltalán miként történhetett meg, hogy 1947-48-ban a kommunista párt az ország lakosságának a megkérdezése nélkül, annak a feje felett döntse el, hogy - a megszálló hatalomra támaszkodva -, erőszakkal kisajátítsa a munkahelyeket, és ott tulajdonosként rendezkedjék be. Az MSZMP gazdasági hatalma ugyanúgy illegitim, mint monopolhelyzete a politikai életben. Ha a kérdés feltevőjében és elvbarátaiban lenne önkritika, akkor azt kérdezné: volt-e egyáltalán valami haszna a magyar népnek abból, hogy a kommunisták egy téveszmének a megszállottaiként rákényszerítették rendszerüket az országra? (folyt.)
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az MSZMP jelenlétének kérdése - 1. folyt.
|
Az MSZMP illegitim úton jutott a hatalomhoz, és a lehető legrosszabbul bánt vele. Ha a kommunisták nem telepednek be a munkahelyekre, ha nem veszik át a gazdaság és a társadalom irányítását, hazánk Ausztria színvonalán élhetne. A gazdasági csődből és a társadalmi válságból való mielőbbi kilábalásnak ma is az a legfőbb akadálya, hogy az Udvarhelyi Lászlók nem az ország javát, hanem szűk csoportérdekeik védelmét tartják a legfontosabbnak. Az MSZMP-nek azért kell kivonulnia a munkahelyekről, mert jelenléte akadályozza a piacgazdálkodásra való áttérést. Az MSZMP mai - korban fiatalabb - vezetőinek is viselniük kell a felelősséget a kommunista párt által elkövetett hibákért, bűnökért. Az MSZMP tagjaként jutottak a hatalomhoz, ma ők alkotják azt a szervezetet, amely a különféle neveket viselő kommunista párt jogutódja. Ha ők nem lennének e szervezet tagjai, akkor nem létezhetne már ez a történelmileg bukott párt. Aki ma vezető a párt kegyéből, az haszonélvezője - és így részese - e párt múltjának is, amikor az törvénytelenül, a lakosság döntő többségének kifejezett akarata ellenére kisajátította magának az országot. Aki nem akarja vállalni ezt a történelmi felelősséget, annak szakítania kell azokkal, akik ma is a hatalom kommunista kézben tartását tekintik egyetlen céljuknak, amelyet szemrebbenés nélkül az ország egészének az érdekei fölé helyeznek. Csakhogy a pártszakadás felveti azt a fogas kérdést, hogy a kettévált párt melyik részéé legyen az illegitim zsákmány: a magyar néptől elorozott szuverenitás és államhatalom. Noha állítólag csak az első demokratikus képviselőválasztásokig terjedő átmeneti időről van szó, ez a kérdés mégis döntő fontosságú. (folyt.)
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
|
|
- Az MSZMP jelenlétének kérdése - 2. folyt.
|
Az MSZMP mélyen megosztott. Teljes válságának egyik oka, hogy patthelyzetbe került. Gazdaságilag és politikailag tehetetlen, eddigi programja téves eszmén alapult. Új programot nyújtani nem tud. A hatalomhoz mégis görcsösen ragaszkodik. Ezt a patthelyzetet csak erősítik a szovjet belső átalakulás fokozódó nehézségei, bizonytalan kimenetele. A Münnich Ferenc Társaság és más ortodox kommunisták arra számítanak, hogy a peresztrojka befulladhat, az etnikai feszültségek fokozódhatnak, párosulva a tagköztársaságok kiválási törekvéseivel. Mindez átmenetileg kikényszerítheti a kemény vonalhoz való visszatérést Moszkvában. Akkor pedig a reformszárny eltávolítható az MSZMP-ből és megkezdődhet az általános visszarendeződés. A belső szovjet viszonyoknak ez a Janus-arca, kettőssége az MSZMP tudathasadásának a másik oka. A harmadik oka, hogy ma már nemcsak Moszkvától függ az ország sorsa, de a Nyugat segítségétől is. Ez utóbbinak pedig előfeltétele a piacgazdálkodásra való áttérés, amely viszont lehetetlen az MSZMP politikai és gazdasági előjogainak - többek között a munkahelyi pártszervezeteknek és a Munkásőrségnek - a mielőbbi felszámolása nélkül. +++
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|