|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre a gyulai emlékhely-avatáson (1.rész)
|
1989. augusztus 22., kedd - Emlékünnepséget tartottak keddden Gyulán a negyvennyolcas honvédsereg tisztjeinek 140 évvel ezelőtti itteni fegyverletételének évfordulója alkalmából. A városháza dísztermében megrendezett emlékülést Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja nyitotta meg.
Pozsgay Imre az 1849 augusztus 22-i gyulai
honvédtiszt-lefegyverzésre emlékező tudományos előadásokat bevezetve
először sokak nevében kérdezett: most már az lesz a mi sorsunk, hogy
vereségeink helyszínén gyülekezzünk, ott méltatással, s merengéssel
elrévedezzünk múltunkon, és aztán önsajnálattal összeomoljunk saját
mindennapi gondjaink előtt? Nem hiszem - mondotta Pozsgay Imre -,
hogy ez a magyarság sorsa, de illő dolog emlékeztetőül is,
figyelmeztetésül is megjárni vereségeink helyszínét. Amikor fejet
hajtunk - mondotta -, ez nem a szégyentől van, hanem a hősök iránti
tiszteletből.
De mit kezdjünk oly szapora számban előforduló vereségeinkkel? -
kérdezte ismét a szónok. Tisztán kell látnunk, hogy vereségeink
legtöbbje nem a nemzeti megszégyenülés, hanem a nemzeti dicsőség
helyszíne, mert vereségeink legtöbbje nem bukás volt. Oly korban,
amikor a heroizmus jutalma a vereség, maga a kor alacsony és
alkalmatlan arra, hogy a kezdeményezők szellemét vigye tovább -
állapította meg Pozsgay Imre. 1849-ben is a kor, a minket körülvevő
Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak alacsonyrendűek.
Erkölcsileg, szellemileg az volt az európai tett, amit a magyarság
kezdett, s az volt az Európa-ellenes, amit az akkori nagyhatalmi
koalició ellenünk elkövetett.
Ezért fontos - folytatta Pozsgay Imre - a 140 évvel ezelőtti
gyulai eseményekre emlékezni, az Aradra vezető út egyik keserves
állomásán elidőzni, mert erre az erkölcsi többletre figyelmeztet.
Figyelmeztet a honvédő szellem erkölcsi értékére, arra, ami az igazi
magyar katonának mindig tulajdonsága volt. Különösen azóta, hogy a
reformkor, a nemzeti megújulás gondolata ráébrésztette ezt a
nemzetet arra, hogy problémáink megoldása a politikára tartozik, a
nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra. (folyt.köv.)
1989. augusztus 22., kedd 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|