|
|
 |
|
 |
- Magyar ellenzék - 4. folyt.
|
- Igen. A politikai egyeztető tárgyalások szándéknyilatkozatot
kifejező ősén az MSZMP ünnepélyesen vállalta a szabad választások
minden konzekvenciáját, azt is, amit az ön kérdése tartalmaz,
beleértve, hogy egyik fél sem nyúl erőszakhoz, hatalmi eszközökhöz.
- A dogmatikusok fülében ez szentségtörésként hangzik, már csak
azért is, mert felveti a pártszakadás lehetőségét. De Magyar Bálint
sem szereti hallani, mert úgy véli, a szakadás veszélyeztetné a
reformot:
- Azt hiszem, Pozsgay úr most a kommunista párt reformszárnyának
vezetője, s nem akarja kettészakítani a pártot és külön pártba
gyűjteni a reformkommunistákat, külön pártba a régi kommunista
pártapparátust. Szerintem a társadalmat tekintve ez nagyon jó dolog,
mert a pártszakadás azt jelentené, hogy a fegyveres erők és az
elnyomó apparátus a konzervatív szárny kezén maradna. Szóval: a
társadalomnak nem érdeke a pártszakadás. Másfelöl Pozsgay úr a
pártszakadásra is felkészül - amennyiben ez elkerülhetetlen lenne.
- Az ellenzék vegyes érzelmeket táplál Pozsgay iránt, aki oly
könnyedén teszi magáévá az ellenzék elképzeléseit. Magyar Bálintot
egyenesen aggasztja ez. Úgy érzi, Pozsgay elnöki, méghozzá
nagyhatalmú elnöki ambíciói veszélyeztetik a reformot:
- Pozsgay úr az elnöki pozícióért küzd, és ez nagyon veszélyes
dolog. Örülhetünk, hogy a kommunista párton belül a reformszárny
egyre erősebb és erősebb lesz, de ez nagyon veszélyes hatalmi
koncentrációt teremt: a kormány és a kommunista párt együttes
hatalmát.
Pozsgay, hogy győzzön, hogy elnök legyen, vagy létrehozzon egy
alkotmányos bíróságot, amit a kommunista párt embereivel tölt fel,
létrehozna egy nagyon szilárd hatalmi bázist, amellyel nagyon nehéz
lenne szembeszállni. Szóval a választások előtt a Szabad Demokraták
és az egész ellenzék ellene van az új elnöki pozíció létrehozásának.
Szerintünk ez az új parlament dolga lenne, és még ennek az új
parlamentnek is gyenge elnököt javasolnánk - lényegében csak
ceremóniális feladatokkal, nem pedig erős elnököt. Erős kormányt
akarunk és erős parlamentet, az erős kormányt ennek a parlamentnek
az ellenőrzése alatt, de gyenge elnököt. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|