|
|
 |
|
 |
Kádár János válaszlevele az MSZMP KB-hoz (1. rész)
|
1989. május 10., szerda - Tisztelt Központi Bizottság
Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Emberileg bizonyára
megértik, hogy nehezen fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem
válaszolni Önöknek. Annál is inkább, mert nem tudom, hogy lesz-e
hozzá még egyszer fizikai és lelkierőm.
A Testület döntését fegyelemezett kommunistaként is elfogadom,
de mint Önök közül sokan tudják, jómagamat is hónapok óta
foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. November óta orvosaim
csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig
egészségi álapotom tovább romlott.
Ez úton szeretnék köszönetet mondani minden egykori
munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz
kaptam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél évszázadot dolgoztam a
munkásmozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el
hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a jószándék vezette;
mindenekelőtt a magyar nép, a mozgalom, a párt érdekeit tartottam
elsődlegesnek.
Köszönöm a bizalmat minden honfitársamnak, aki válsztópolgárként
hitt és segítette a nemzeti megbélésre és egy jobb, szebb
Magyarország megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen
elért eredményeink, akkor ezek összegzése majd mások feladata lesz.
Engem mostanában inkább saját felelősségem gondolata foglalkoztat.
Remélem, Önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd
tárgyilagosabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és
hibáit.
Úgy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvtársaimnak
is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban együttmunkálkodva és
sokszor vitázva kiséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és
-gyakorlatot kialakítani. Sokan tanúim rá, hogy
internacionalizmusomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép
iránti felelősségemet.
Néhány sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi
politikusokkal folytatott tárgyalásaimat - Keletről és Nyugatról
egyaránt -, akikkel az utóbbi évtizedekben találkoztam. Hiszem, hogy
barátainkban és eszmei ellenfeleinkben sok gyanakvást és előítéletet
oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializmus gyakorlata.
Belső állapotaink és külpolitikai lépéseink is bizonyára
hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a
nagyvilágban, mindenekelőtt Európában. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 19:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|