|
|
|
|
Munkás-nagygyűlést tartottak a bauxitbányászok Tapolcán
|
1989. május 2., kedd - Egyetlen bauxitbányász sem marad munka nélkül, ugyanakkor rendkivüli erőfeszítéseket kíván tőlük a most következő esztendő - hangsúlyozta Fazekas János, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat igazgatója a hétfőn Tapolcán tartott munkás-naggyűlésen. A Minisztertanács döntése - miszerint jövő év júniusában le kell állítani a termelést a nyírádi bauxitbányában - arra kényszeríti a vállalatot, hogy hatnapos munkahetek bevezetésével, a dolgozók átcsoportosításával mentsék ami menthető, s minél többet felszinre tudjanak hozni a már feltárt bauxitkészletekből. Halimbáról hat munkacsapatot vezényelnek át a feszített ütemü kitermeléshez. Ezzel párhuzamosan leállították a szintén vízkiemelést igénylő lengyelmajori beruházást és az ott dolgozók a nem vízveszélyes csab-pusztai bauxitbánya beruházási munkálataiban vesznek részt; a gyorsított ütemü bányanyitás eredményeként jövő év közepétől már a nyírádon feleslegessé vált bányászok is itt foglalkoztathatók. A bauxitbánya vezetője biztosította az ajkai timföldgyárat arról, hogy az idén és jövőre is zavartalan lesz az ellátásuk bauxitból. (1991-ben viszont lehetnek átmeneti gondjaik.)
A munkás-nagygyűlésen, amelyen részt vett Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes és Dózsa Lajos, a Magyar Aluminiumipari Tröszt vezérigazgatója is, hangot adtak véleményüknek a nyírádi bányák dolgozói. Sérelmesnek tartják, hogy az utóbbi időben szinte környezetvédelmi bünözőkként említik a bauxitbányászokat. Többen úgy vélik, hogy a kormány politikai döntést hozott, amellyel a feszültséget kívánta oldani, sőt olyan vélemények is elhangzottak, amelyek szerint a kormány odadobta koncként a nyírádi bányát és a bányászok sorsát a környezetvédőknek, a bős-nagymarosi vita enyhítésére. Az indulatoktól nem mentes munkás-nagygyűlés végső kicsengése méris az volt, hogy a bauxitbányászok fegyelmezetten végrehajtják a kormány döntését, s igyekeznek a várható gazdasági károkat mérsékelni. (MTI)
1989. május 2., kedd 18:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|