|
|
 |
|
 |
Még egyszer a félbeszakadt hoki örökrangadóról (1. rész)
|
1989. február 6. hétfő (MTI) - Nem tudták a csapatok befejezni a
Kisstadionban az elmúlt hétvégi FTC - Ú. Dózsa jégkorong
örökrangadót, mivel Moharos László játékvezető az utolsó harmad 10.
percében, egy petárdadurranás után véget vetett a találkozónak.
Azóta sokan vitatták, szükség volt-e idő előtt lefujni a találkozót,
talán be lehetett volna fejezni a küzdelmet. Mi a véleménye a
történtekről a zöld-fehérek megbizott szakosztályvezetőjének,
illetve a dózsások egyik válogatottjának?
- Szerintem igaza volt Moharosnak, mivel a végső sipszó előtt
figyelmeztette a nézőket, hagyják abba a petárdadobálást - igy
Szepeshelyi István. - Ezzel együtt nem szeretném, ha kizárólag a
ferencvárosi szurkolókat érné kritika, a lila-fehér rajongók
hasonlóan viselkedtek. Úgy érzem, a rendfenntartók nem tettek meg
minden tőlük telhetőt, pedig az lett volna a feladatuk, hogy
megakadályozzák az indulatok elfajulását.
Mit lehet tenni a közönség megfékezésére?
- Az a véleményem, hogy ez nem hokibotrány volt: botrány, amit
az utóbbi időben a sportpályákon - sajnos - gyakran tapasztalni.
Mindezt pár rendbontónak köszönhetjük, akik csupán jelentéktelen
részét alkotják az igazi szurkolóknak. Csak Magyarországon dobálnak
például jégkorong mérkőzéseken szerpentineket és szotyolát a
pályára, ami különösen balesetveszélyes. Sajnos, ha ez folytatódik,
lehet, hogy az ilyen emberek miatt kell majd esetleg közönség nélkül
lejátszani a döntő mérkőzéseket...
A találkozó eredményével kapcsolatban mire számít?
- Ezúttal jobban kijött a lépés a Dózsának, s nem létezik, hogy
tíz perc alatt behoztuk volna ötgólos előnyüket. Igazságosnak
tartom, ha a fegyelmi bizottság elfogadja a pályán elért 6:1-es
eredményt.
A lila-fehérek ismét magukra találtak, s különösen a régóta
kimagasló tehetségnek tartott Ancsin János villogott. Mi az ő
véleménye?
- Valóban jól ment a játék, s ezúttal a góllövés is többször
sikerült az első sornak - mondta. - De a pályán sajnos sokszor nem
értjük meg egymást, néha minden lehetőséget elpuskázunk, ezért
kaptunk ki ezt megelőzően sorozatosan a ferencvárosiaktól.
(folyt.köv.)
1989. február 6., hétfő 12:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|