|
|
|
|
Grósz Károly interjúja (3. rész)
|
De amíg a testület nem dönt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összevisszaságot és a káoszt jelenti, hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz, hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, míg a többségi álláspont van érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. Joga és lehetősége, hogy véleményét terjessze a testületen belül. - Ami a reform-retorikát illeti - azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés. Önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés - nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton belüli közgondolkodás alakításában. A közvéleményt is szoktattuk, szoktatjuk a változó helyzethez. - Ami ennél fontosabb - önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk volna, s hogy ennek mi az oka, ezt sem lehet megkerülni: a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom: nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Különböző életutat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóélete, amikor is egy nagy egyéniség saját értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja saját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell Ezt nem lehet közkívánatra, vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik ok is. Úgy látom, hogy kezd a vezetésben lévő - eddig is szubjektumból származó felfogás - tulajdonságbéli, munkastílusbéli különbség politikai különbözőséggé válni. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|