|
|
|
|
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak. E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések, történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független, illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk, hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja, s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|