|
|
|
|
Néma koszorúzás Aradon (1.rész)
|
Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti:
Arad, 1989. október 6. péntek (MTI-tud) - Az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúinak aradi emlékműve kerítésekkel elzártan, elszigetelten áll. A korábbi évekkel ellentétben a helyi lakosok és más vidékekről érkezettek, köztük magyarországi látogatók pénteken a 13 szabadsághős kivégzésének 140. évfordulóján nem koszorúzhattak, nem helyezhették el a kegyeletes megemlékezés virágait.
Pénteken már a kora reggeli órákban ,,Behajtani tilos,,-táblát tettek ki a Maros-híd feljárójára, rendőrök zárták el a közúti és gyalogos közlekedést. Hasonlóképpen a folyó túlsó oldalán az emlékmű övezetében lévő utcákat is blokád alá vették és nem engedélyezték a közlekedést. A Maros város felőli oldalán összegyűlt többszáz főnyi tömeggel közölték, nem lehet a hídon közlekedni, mert az emlékmű környékén ügyességi autóverseny van. Valóban, az emlékműt körülhatároló egykori füves, parkos területen autós ügyességi versenyt rendeztek, mert nemrégiben ezt a területet lebetonozták és nagy, magas kerítéssel vették körül, teljesen lezárták. Emiatt felszedték és megsemmisítették azt a kis sétányt, amely az emlékműhöz vezetett. A képhez tartozik, hogy az emlékhely más oldalról sem közelíthető meg szabadon, mert sportpályák céljára a park többi részét is elkerítették. Ezért ma csak úgy lehet eljutni az emlékműhöz, ha két kaput kinyitnak, de ezek a kapuk - helyi lakosok elmondása szerint - állandóan zárva vannak. Ismert a tény, hogy 140. évforduló alkalmából hivatalos magyar állami és pártszervek jelentették be koszorúzási szándékukat, de ezt a román fél elutasította. Csak annyit engedélyeztek, hogy a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete helyeztessen el koszorút. Ennek megfelelően Szűts Pál bukaresti nagykövet, Aradi Sándor ezredes katonai és légügyi attaséval, valamint a nagykövetség több diplomatájának kíséretében vörös szegfűbűl készített nagyméretű koszorút tett az emlékmű talapzatára, a nemzeti színű szalagon ezzel a felírással: ,,A vértanúk emlékére a 140. évfordulón,,. Teljesen némán zajlott le a koszorúzás, nagy biztonsági őrizettel - néptelenül. Ehhez emlékeztetőül: az elmúlt évben az emlékműnél lévő többezernyi tömeg a koszorúzásnál a Himnuszt és a Szózatot énekelte. A hivatalos aktus csak rövid ideig tartott. A magyar nagykövet és kíséretének gépkocsisora visszaindult a Park szállóhoz, amely a Maros partján, a lezárt híd tőszomszédságában van. A koszorúzásról kizárt tömeg a folyóparton és a szálloda környékén várakozott. Amikor a nemzetiszínű-zászlós nagyköveti gépkocsi a hídon feltünt, a várakozók tapssal köszöntötték és integettek. (folyt.)
1989. október 6., péntek 13:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|