|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Pártviszályok
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György kommentálja közéletünk egy új jelenségére hívja fel a figyelmet. A pontatlan megnyilatkozások politikai viharokat válthatnak ki. Ime két eset: - Amióta az ellenzék komoly politikai tényezővé vált, sűrűsödnek azok a megnyilatkozások, amelyek ezt az ellenzéket és különböző pártjait, szervezeteit igyekeznek lejáratni. Ha ugyanazt követeli egyikük, mint a másikuk, akkor az a baj, ime nincs sajátos programjuk. A vádlók nem tőrödnek azzal, hogy sok sarkalatos kérdésben az ellenzéki pártoknak szükségképpen egyet kell érteniük. Ha viszont eltérnek követeléseik, akkor a vád úgy hangzik, hogy a széthúzás tönkreteszi az ellenzéket. Mintha nem az lenne a természetes, hogy a legtöbb tekintetben megoszoljanak a vélemények. Ha egy ellenzéki párt hajlandó tárgyalni az MSZMP-vel, méghozzá nem is külön és titokban, hanem az Ellenzéki Kerekasztal részvevőjeként és csakis a nyilvánosság előtt, akkor rásütik, hogy lepaktál a hatalommal, és ha ezeken a tárgyalásokon kemény és következetes ellenzéki álláspontot képvisel, akkor azt kifogásolják, hogy öntelt, erőszakos, amellett irreális elképzeléseivel a békés kibontakozást veszélyezteti. Igencsak furcsa, hogy az ellenzék bírálóinak kétes összetételű kórusát helyesnek ítélte a maga hangjával gazdagítani az a Varga Csaba - a Magyar Néppárt egyik vezetője -, aki az Ellenzéki Kerekasztal sajtófőnöke gyanánt nyilatkozott a Népszabadságnak. Ebben a minőségében nem a saját pártját, nem is az Ellenzéki Kerekasztal egészét bírálta, hanem egyes szervezeteit, a Szabad Demokraták Szövetségét, a Demokrata Fórumot és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Azt rótta fel nekik, hogy túlságosan elbizakodtak, túlbecsülték saját esélyeiket és - amint mondotta - zavaró volt ez a magabiztosságuk és az, hogy nem mindig értékelték helyesen a társadalmi folyamatokat, amelyek Magyarországon lezajlanak. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|