|
|
 |
|
 |
- Interjú Kónya Imrével - 5. folyt.
|
Én azt mondtam, hogy akkor erre nem tartok igényt, hanem átadom
a nyilatkozatot és távozom, úgy hogy 9.05-kor boldogan már kint
voltam az utcán és nem kellett részt vennem az egésznapos ülésen.
Egyébként hát megmondom őszintén, hogy Fejti György nem lehetett
valami boldog és biztos, ezért nem szeret se engem, se az ellenzéki
szervezeteket, mert ott volt szegény kénytelen szabadszombatján ülni
a Partizán Szövetséggel és a Nőszövetséggel és nem biztos, hogy
nagyon érdekelte az, amit ott mondanak neki.
- Mondod, hogy megalapítottátok nyolc szervezettel az Ellenzéki
Kerekasztalt. Hogy történt ez gyakorlatilag? Meghívtatok pártokat,
vagy jelentkeztek?
- Igen, hát egy felhívást bocsátottunk ki, mint amit te is
hallottál, és a Szabad Demokraták közgyűlésén felolvastam. De ezt a
felhívást március 15-ikén bocsátottuk ki, és elküldtük annak a nyolc
szervezetnek, amelyről mi úgy gondoltuk, hogy akkor olyan jellegű
szervezetek a legfontosabbak és politikai jellegű szervezetek,
amelyekre gondoltunk az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásánál. Tehát
nekik címezve elküldtük. Ettől független, fontosnak tartottuk, hogy
széles nyilvánosságot kapjon ez a felhívás. Ezért olvastam fel a
Szabad Demokratáknál, ez éppen kapóra jött ez a kongresszus. Azért
tartottuk fontosnak, mert tulajdonképpen a széles nyilvánosság előtt
szerettük volna közölni, hogy ezekben az ellenzéki szervezetekben
van-e annyi felelősségtudat, hogy félreteszik a saját egyéni
szervezeti érdekeiket és hajlandók összeállni. És hogy egy ilyen
igény a társadalomban van, abban bizonyosak voltunk és
tulajdonképpen én gondoltam már korábban arra, hogy nagyon jó lenne,
hogy ha helyben, a különböző vidéki városokban és fővárosi
kerületekben is megvalósulhatna valamiféle ellenzéki egység és ezt
célozta, hogy március 21-ikén a Magyar Nemzetben is lehoztuk ezt,
vagy lehozattuk ezt a felhívást, és ennek nyomán valóban az
Ellenzéki Kerekasztalok sokasága alakult meg vidéken, ezt érzem
egyébként a legfontosabbnak. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|