|
|
 |
|
 |
- Interjú Kónya Imrével - 1. folyt.
|
Tudniillik ez nyilvánvaló, hogy az első időszakban, mint ahogy
be is következett, a hatalom egyszerűen nem akarta tudomásul venni
ezt a számára legalábbis látszólag kedvezőtlen fordulatot, hogy
váratlanul az ellenzék, az eddig megosztott ellenzék, egységbe állt
össze, és megpróbálták a régi módszerrel, "divide et impera
"
módszerrel, amely a jelenlegi hatalomra is érvényes, felszeletelni
az Ellenzéki Kerekasztalt, és miután ez nem sikerült, ezután
fogadták el egységes tárgyalópartnernek. Miután azonban ez
bekövetkezett, hogy egységes tárgyalópartnernek elfogadták, ráadásul
olyan formában, hogy a tárgyalások feltételeit rögzitő egyezményben
leszögezték ezt a státuszt, tehát azt, hogy önálló tárgyalófélként
és egységes tárgyalófélként, mint egységes álláspontot képviselő
tárgyalófélként foglal helyet az Ellenzéki Kerekasztal az asztal
egyik oldalán, ebből az következik, hogy tulajdonképpen az Ellenzéki
Kerekasztal most már nem bontható meg. Sem úgy, hogy a hatalom
igyekszik megbontani, sem úgy, hogy valamelyik szervezetnek a
rövidtávú és a közös érdekkel esetleg ellentétes érdeke arra indítja
valamelyik szervezetet, hogy kiváljék ebből a csoportból, hiszen ha
kiválik, akkor tulajdonképpen elveszíti a jelenlegi időszakban azt a
lehetőségét, hogy a politikába beleszóljon, tehát hogy politikai
tényező legyen az átmenet időszakában.
- Valóban annyira stabil és megbontathatatlan ez az ellenzéki
egység? Hiszen nem titok az, hogy most is vannak komoly viták,
amikor úgy gondolná az ember, szükség lehet egy Kónya Imre egyeztető
kezére?
- Én azt gondolom, hogy ezek az ellentétek ma már, amelyek ma
felmerülnek, ezek olyan ellentétek, amelyeket nem lehet egy harmadik
félnek elsimítani, mert őket nem elsimítani kell, ezeket komoly
tárgyalások során kompromisszumban kell feloldani. Tehát gondolok
itt arra, hogy például a választójogban, választójogi törvény
kérdésében komoly ellentét mutatkozik, érdekellentét. Ezek valóságos
érdekellentétek a régi pártok között, illetőleg másik oldalról, az
újonnan alakult pártok, pártszerű szervezetek között. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|