|
|
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (2. rész)
|
Felhívták a figyelmet: széles körű felvilágosító munkára van szükség a tudományos kutatás szerepének és hasznának megismertetésére, mivel az utóbbi időben a szegényedés, a növekvő intolerancia miatt országunkban a tudományellenesség érhető tetten. Szó volt arról is, hogy nem indokolt nagyobb szabású természet- és társadalomtudományi programok indítása. Szükség van viszont néhány országos fejlesztési program kezdeményezésére: ilyenek például az elektronizálás és informatika, a környezetvédelmi technológiák, az infrastruktúra (főleg a kutatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrája), az új technikát, a technikai fejlődést megalapozó folyamatok kutatása. A közgyűlésen állást foglaltak az Országos Tudományos Kutatási Alap megőrzése mellett. Nélküle ugyanis - mondották - számos egyetemi tanszék nem folytathatna tudományos kutatást. Fontos azonban, hogy ebből kizárólag az alapkutatást támogassák. Az akadémikusok ez alkalommal is kifejezték azt a véleményüket, hogy az akadémia foglaljon állást az ország sorsdöntő kérdéseiben. A tudósok jelentős mértékben segíthetik a kormány döntéseinek megalapozását - hangoztatták. Kifogásolták, hogy a szakértők tanácsait még mindig nem veszik figyelembe minden tekintetben. Példaként említették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső építését vizsgáló ad hoc bizottság még nem kapott választ az általa felvetett kérdésekre. Javasolták, hogy ha a szakértők azt tapasztalják: manipulálják valamelyik szakvéleményt, tárják azt a közvélemény elé. Indítványozták azt is, hogy az akadémia megújulása során erősítsék a demokratizmust. Ezzel kapcsolatban elmondták: egyes intézeti vezetők ,,kisajátítják,, kollegáik tudományos eredményeit. Feljogosítják magukat arra, hogy társszerzőként szerepeljenek, ezt az etikátlan eljárást intézeti demokratizmussal lehet megszüntetni. Az akadémia és az egyetemek kapcsolatáról szólva elmondták: a tudomány károsodna, ha engednének az akadémia és egyetemek szembeállítására irányuló törekvéseknek. Nyugati országok tapasztalata bizonyítja: szükség van az önálló tudományos kutatási hálózatra. Megalapozatlan az egyes egyetemeken megnyilvánuló aggodalom, hogy az akadémiát nagyobb támogatásban részesítik majd, mint az egyetemeket - hangzott el a vitában. Örömmel, ugyanakkor megrendüléssel szóltak arról, hogy rehabilitálták azokat az akadémikusokat, akiket régebben méltánytalanul kizártak a tudós társaságból. Magukat is rehabilitálják, amikor a mindig alkotó tudósok szellemi visszafogadásáról döntenek - vélekedtek a hozzászólók a közgyűlésen. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 16:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|