Rendszerváltás és az MTI

	Pártviszályok
München, 1989. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György kommentálja közéletünk egy új jelenségére hívja fel a figyelmet. A pontatlan megnyilatkozások politikai viharokat válthatnak ki. Ime két eset: - Amióta az ellenzék komoly politikai tényezővé vált, sűrűsödnek azok a megnyilatkozások, amelyek ezt az ellenzéket és különböző pártjait, szervezeteit igyekeznek lejáratni. Ha ugyanazt követeli egyikük, mint a másikuk, akkor az a baj, ime nincs sajátos programjuk. A vádlók nem tőrödnek azzal, hogy sok sarkalatos kérdésben az ellenzéki pártoknak szükségképpen egyet kell érteniük. Ha viszont eltérnek követeléseik, akkor a vád úgy hangzik, hogy a széthúzás tönkreteszi az ellenzéket. Mintha nem az lenne a természetes, hogy a legtöbb tekintetben megoszoljanak a vélemények. Ha egy ellenzéki párt hajlandó tárgyalni az MSZMP-vel, méghozzá nem is külön és titokban, hanem az Ellenzéki Kerekasztal részvevőjeként és csakis a nyilvánosság előtt, akkor rásütik, hogy lepaktál a hatalommal, és ha ezeken a tárgyalásokon kemény és következetes ellenzéki álláspontot képvisel, akkor azt kifogásolják, hogy öntelt, erőszakos, amellett irreális elképzeléseivel a békés kibontakozást veszélyezteti. Igencsak furcsa, hogy az ellenzék bírálóinak kétes összetételű kórusát helyesnek ítélte a maga hangjával gazdagítani az a Varga Csaba - a Magyar Néppárt egyik vezetője -, aki az Ellenzéki Kerekasztal sajtófőnöke gyanánt nyilatkozott a Népszabadságnak. Ebben a minőségében nem a saját pártját, nem is az Ellenzéki Kerekasztal egészét bírálta, hanem egyes szervezeteit, a Szabad Demokraták Szövetségét, a Demokrata Fórumot és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Azt rótta fel nekik, hogy túlságosan elbizakodtak, túlbecsülték saját esélyeiket és - amint mondotta - zavaró volt ez a magabiztosságuk és az, hogy nem mindig értékelték helyesen a társadalmi folyamatokat, amelyek Magyarországon lezajlanak. (folyt.) 1989. augusztus 3., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Pártviszályok - 1. folyt.
Legújabban Király Zoltán országgyűlési képviselő lépett a színre az ellenzék ostorozójaként. Londonban az MTI tudósítójának, idehaza pedig a Magyar Hírlapnak nyilatkozott. Csakúgy sommásan, szervezetek és nevek említése nélkül elmarasztalta az ellenzék egyes csoportjait olyan hibákban, amelyek - úgymond - az MSZMP-nél is a leginkább ellenszenvesek. Kijelentette, hogy ezek az ellenzékiek önteltek, nem ismerik a magyar valóságot és a nép feje fölött politizálnak. Király szerint hatástalan az a mód, ahogyan ma az ellenzék csoportjai működnek. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy talán hamisnak tartja az ellenzék viselkedését? - Király így felelt: Tisztességes, nyílt és határozott ellenzékre van szükség. Ha úgy tetszik ezt a választ úgy is lehet érteni, hogy igenis Király hamisnak tartja az ellenzéket, csak ezt nem mondja ki nyíltan, mindössze annyit tesz, hogy e kérdés kapcsán hangsúlyozza a tisztesség és nyiltság követelményét. Király ezek után arra buzdítja az ellenzéket, kezdjen kritikus önvizsgálatot. A példát is megnevezi: úgy, ahogyan az MSZMP már elkezdte. Hogyan? Jól halljuk? A 40 évig tartó elnyomás fő bűnöse ugyanolyan önkritikával tartozik, mint az az ellenzék, mely ennek az elnyomásnak az elszenvedőit képviseli? Király Zoltán kétségkívül szerzett érdemeket, mint országgyűlési képviselő, de jó lenne, ha azért nem hinné azt, hogy vitézségből példát, emberségből mintát mindeneknek ő adhat. És, ha ők most kijelentik, hogy mint független képviselő lesz a parlamentben az ellenzék, akkor kissé túlbecsüli magát. Ha azt gondolja, hogy a mai parlament tagjaiból ellenzéki csoportot hozhat létre, akkor aligha túl nem értékeli kollégáit, mert azok között eddig jó, ha féltucatnyi olyan akad, aki félig-meddig is következetesen tudott szembeszállni a kormánnyal. Ám a kormány ellen szavazni egyszer, vagy ötször, az még nem ellenzékiség, ahhoz összefüggő program és szervezettség is kell. A mai parlamentből ez nem telt ki. (folyt.) 1989. augusztus 3., csütörtök
Vissza »

	- Pártviszályok - 2. folyt.
Szervezett és koncepciózis politikai küzdelemben a kormány ellen, a rendszer ellen igenis csak az az ellenzék tudott eddig bocsátkozni, mely még, ma még kívül áll a parlamenten. Ennek az ellenzéknek a legkomolyabb tényezői immár 10 éves küzdelemre tekinthetnek vissza. Enyhén szólva furcsa, hogy az a Király Zoltán, aki tegnap még kommunista volt, és ma is - amint maga mondja - az MSZMP-ben kialakult Pozsgay-féle szellemi irányzathoz kötődik, vagyis aki ma is a kormánypárt reformkommunistáit tartja politikai eszményének, az most az ellenzék apostolaként lép fel és nyíltságra, határozottságra, sőt tisztességre oktatja ki azokat, akik létbizonytalanságot, hatósági zaklatásokat és börtönt is vállalva már akkor szembefordultak ezzel a rendszerrel, amikor Király még gyermek volt, Pozsgay Imre pedig egy szellemet elnyomorító kultúrpolitika szolgálója. +++ 1989. augusztus 3., csütörtök
Vissza »