|
|
|
|
Pozsgay Imre a gyulai emlékhely-avatáson (1.rész)
|
1989. augusztus 22., kedd - Emlékünnepséget tartottak keddden Gyulán a negyvennyolcas honvédsereg tisztjeinek 140 évvel ezelőtti itteni fegyverletételének évfordulója alkalmából. A városháza dísztermében megrendezett emlékülést Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja nyitotta meg.
Pozsgay Imre az 1849 augusztus 22-i gyulai honvédtiszt-lefegyverzésre emlékező tudományos előadásokat bevezetve először sokak nevében kérdezett: most már az lesz a mi sorsunk, hogy vereségeink helyszínén gyülekezzünk, ott méltatással, s merengéssel elrévedezzünk múltunkon, és aztán önsajnálattal összeomoljunk saját mindennapi gondjaink előtt? Nem hiszem - mondotta Pozsgay Imre -, hogy ez a magyarság sorsa, de illő dolog emlékeztetőül is, figyelmeztetésül is megjárni vereségeink helyszínét. Amikor fejet hajtunk - mondotta -, ez nem a szégyentől van, hanem a hősök iránti tiszteletből. De mit kezdjünk oly szapora számban előforduló vereségeinkkel? - kérdezte ismét a szónok. Tisztán kell látnunk, hogy vereségeink legtöbbje nem a nemzeti megszégyenülés, hanem a nemzeti dicsőség helyszíne, mert vereségeink legtöbbje nem bukás volt. Oly korban, amikor a heroizmus jutalma a vereség, maga a kor alacsony és alkalmatlan arra, hogy a kezdeményezők szellemét vigye tovább - állapította meg Pozsgay Imre. 1849-ben is a kor, a minket körülvevő Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak alacsonyrendűek. Erkölcsileg, szellemileg az volt az európai tett, amit a magyarság kezdett, s az volt az Európa-ellenes, amit az akkori nagyhatalmi koalició ellenünk elkövetett. Ezért fontos - folytatta Pozsgay Imre - a 140 évvel ezelőtti gyulai eseményekre emlékezni, az Aradra vezető út egyik keserves állomásán elidőzni, mert erre az erkölcsi többletre figyelmeztet. Figyelmeztet a honvédő szellem erkölcsi értékére, arra, ami az igazi magyar katonának mindig tulajdonsága volt. Különösen azóta, hogy a reformkor, a nemzeti megújulás gondolata ráébrésztette ezt a nemzetet arra, hogy problémáink megoldása a politikára tartozik, a nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra. (folyt.köv.)
1989. augusztus 22., kedd 18:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Pozsgay Imre a gyulai emlékhely-avatáson (2.rész)
|
A negyvennyolcas honvédek példáját azért fontos hangsúlyozni ebben a kavargó mai Magyarországban, mert új vállalkozások kezdetén a történelem idézése a legpraktikusabb dolgok közé tartozik - állapította meg Pozsgay Imre. 1848/49 tanulságai nélkül, nemzeti önismeret nélkül csak a bajokat gyüjthetnénk a fejünkre, s elszalasztanánk azt a szinte példa nélküli nagy esélyt, amely most egy független, demokratikus Magyarország megteremtését, megszervezésének lehetőségét hozta el nekünk. A negyvennyolcas honvédtiszti emlékhely megalkotására vállalkozó gyulaiak dicséretével fejezte be beszédét Pozsgay Imre. A megnyitó után hat előadás hangzott el 1848/49-ről. Szabad György a forradalom mérlegét vonta meg, Varga János magyarok es románok viszonyát elemezte, Erdődy Gábor a forradalom és szabadságaharc nyugati visszhangjáról értekezett, Bona Gábor a honvédsereg tisztjeiről tartott előadást, Katona Tamás a megtorlásról szólt, Jároli József pedig a forradalom Békés megyei eseményeit idézte föl. /Innen fölhasználható 20.30 órától / ----------------------------------- Az emlékülést követően került sor a gyulai várkertben a 48-49-es honvédtiszti emlékhely avatására, emlékező beszédet Pozsgay Imre mondott. A majdnem másfélezer honvédtiszt - köztük a tizenhárom aradi vértanu-tábornok közül kilenc - hajdani lefegyverzésének a helyén, a gyulai vár mellett hoztak létre emlékhelyet a gyulaiak, megvalósítására eddig több mint ötmillió forintot adtak össze. Az emlékhelyen Máté István szobrászművész kompozicióját várhatóan az ősszel helyezik el. A várkerti emlékhelyen megtartott ünnepséget követően a várban bemutatták Száraz György ,,A nagyszerü halál,, című drámáját, amely az aradi vértanuknak állít emléket. (MTI)
1989. augusztus 22., kedd 18:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|