|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás mákgubó-árusítás megszüntetésére
"Nyomatékosan figyelmeztetjük az
illetékeseket, hogy vészesen terjed a főváros virágüzleteiben a
mákgubó árusítása. Becslés szerint a mákgubó négyötödét olyan
fiatalok vásárolják húszasával, akik mákteát főznek belőle, s így
kezdik, olykor halálos kimenetelű, kábítószeres ,,utazásaikat,,."
BBC, Panoráma:
Csehszlovákia egyoldalú intézkedése a Dunáról
"Jozef
Obolzinsky, az erőmű építkezését irányító csoport vezetője szerint
egyoldalú műszaki lépést terveznek. A Pozsony közelében szlovák
területen fekvő Somorjánál le akarják zárni a Duna medrét, és a
vizet szlovákiai erőműbe akarják terelni."
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP-n belül
|
(Fodor György) London, 1989. február 19.(BBC, Panoráma) - A magyar kommunista párton, azaz az MSZMP-n belül vita folyik a liberálisabbak és a konzervatívok között azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1956- os forradalmat a sztálinizmus elleni népfelkelésnek ismerjék el, vagy pedig továbbra is ellenforradalomnak tekintsék. Ismeretes, hogy a párt történelmi albizottsága felkelésnek nyilvánította az eseményeket. A Magyarország sorsáért több mint négy évtizede felelős kommunista pártnak szembe kell néznie a válósággal. A szembesülés pillanata pedig éppen egy olyan időszakban érkezett el, amikor az eredmények mutatószámai gyászosabbak, mint valaha. Az utóbbi tíz évben a nemzetgazdaság olyan veszteségeket szenvedett, amelyeknek értéke megegyezik az ország második világháborús anyagi veszteségével. A lakosság egyötöde a szegénységi szinten vagy az alatt él. Ez a csődkép is része annak az 1956-ról szóló, két nappal ezelőtt közzétett jelentésnek, amely leszögezi: a pártvezetőség döntő módon hozzájárult az ilyen helyzet kialakulásához azáltal, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni azokat a problémákat, amelyekkel mindenképpen szembesülnie kellett volna. De mi köze van mindennek 1956-hoz? A jelentés nem .szorítkozik csupán az akkori események elemzésére, hanem átfogó képet ad az egypárti uralomra épülő elavult ideológia által vezérelt és minden bírálathoz ellenségesen viszonyuló kormányzási rendszerről is, amely a stabilitás nevében ragaszkodott a hatalomhoz. Ha az 1956-os felkelés az ilyen rendszer elleni lázadás volt, s ha Magyarország jelenlegi politikai erjedése ennek a rendszernek a békés megváltoztatását célozza, akkor nyilvánvaló összefüggés van 1956 újraértékelése és a kommunista párton belül folyó jelenlegi küzdelem között. Az egész ügynek természetesen mély érzelmi töltete is van. Igazságtételt követelnek a felkelés után kivégzett, és jeltelen sírokban nyugvó százak hozzátartozói. Azok a százezrek, amelyek emigrációba kényszerültek, vagy otthon voltak kitéve üldöztetésnek, követelik annak nyilvános elismerését, hogy jogtalanul szenvedtek. Az ilyen követelések Magyarországon jóval nagyobb súllyal bírnak, mint sok más országban, s a kommunista párt ezek teljesítése nélkül soha sem szerezheti vissza az elvesztett bizalmat. Az utóbbi egy év során létrehozott nem kommunista politikai csoportok rátapintottak ennek az ügynek a döntő fontosságára, s ettől tették függővé a kommunistákkal való együttműködésüket. A kommunista párt reformista szárnya is tisztában van azzal, hogy programja elválaszthatatlan 56 újraértékelésétől. Véleményük szerint - amint ez a most közzétett jelentésből is nyilvánvaló - mindez együtt jár a szocializmus uralkodó párthoz kötött koncepciójának újjáértékelésével is. A reformisták, akik a Központi Bizottság múlt heti plénumán kieszközölték az egypártrendszer elhagyására vonatkozó döntés meghozatalát, Nagy Imre akkori miniszterelnök által 1953-ban elindított reformprogramjában látják saját gyökereiket. Mint a jelentés leszögezi: Nagy Imre erőfeszítései a pártvezetőség ellenállásába ütköztek egy olyan időszakban, amikor a magyar társadalom többsége már elutasította a szocializmus sztálini modelljét. Kádár János pártvezetése idején a sztálini modellt később lényegesen módosították, elsősorban a mezőgazdasági politika terén, és nagyobb figyelmet szenteltek az életszínvonalnak. A magyar társadalom közelebb került ugyan a politikai hatalomhoz, de számos létfontosságú területen nem változott a helyzet, s amikor 1973 után elmélyült a válság, visszatértek a sztálini politika elemei, és ismét az erő hatalma jutott kifejezésre. A felgyülemlett problémákkal most szembesülni kell. A jelentés lényege, hogy most a felszínre került az, amit 1956-ban elfojtottak. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Antall József erről is kifejtette véleményét. Egy kora őszi napon, este, mikor a parlamentből hazavitt, így fogalmazott: - Nézd Imre, ebben az országban 800 ezer párttag volt, figyelembe véve a családtagokat is szorozd be ezt hárommal, ami közel két és fél millió ember. De még hozzáadhatod a rokonokat, és a barátokat is, akkor kapsz hárommilliót. Van egy közömbös réteg is. De nem fogékonyak a keményebb felelősségrevonásra a fiatalok sem, hiszen nem élték át az ’50-es éveket és a forradalom utáni időszakot sem. Így szerintem - folytatta a későbbi miniszterelnök - az ország nagyobbik fele valamiféle szigorú felelősségre vonást, megtorlást nem támogatna."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Szeptember 8-án újabb kerekasztal-tárgyalás volt az MSZMP monoplhelyzetéről a tömegtájékoztatásban. Hankiss Elemér az EKA szakértőjeként a Televízió-híradó működésén keresztül mutatta be az MSZMP teljesnek mondható hírmonopóliumát. Az már a történeléem fintora, hogy később, amikor ő lett a televízió elnöke, neki sem sikerült betartatni a pártsemlegesség elvét. Igaz addigra nem az MSZMP, hanem az MDF híradójává vált ez a legfontosabbb magyar manipulációs eszközként szolgáló műsor."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|