Rendszerváltás és az MTI

	Az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezetének véleménye a lakásügyi koncepciókról (1. rész) (OS)
1989. szeptember 7., csütörtök - Az 1989-es év folyamán több lakáspolitikai koncepció látott napvilágot. Elsőként a Pénzügyminisztérium, a Tervhivatal és a Belügyminisztérium, majd ezt követően a Fővárosi Tanács, a Gazdasági Kamara, a Lakásbérlők Egyesülete, és tudomásunk szerint több ellenzéki párt is készített koncepciót. Szakszervezetünk, az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezete már ez év elején felhívta az érdekeltek figyelmét, hogy csak egy olyan koncepció képviselheti a kívánt megoldást, amelyet az összes érdekelt fél (szakmai és érdekképviseleti szervezetek is) alakít ki. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a különféle koncepciók bírálata helyett célszerűbb, ha nem ismét új koncepciót készítünk, hanem az összes eddigiek pozitív tényezőit összegezve rögzítjük véleményünket a lakásgazdálkodásról, valamint az állami bérlakásokkal kapcsolatos kezelői tevékenységről. Nem értünk egyet a jövő nemzedékét sújtó, visszafogott állami lakásépítési programmal. A lakásállomány növelése érdekében fel kel gyorsítani a tetőtér-beépítéseket, emeletráépítéseket és a lapostetők beépítését is. Addig, amíg mindezek nem valósulnak meg, nem beszélhetünk seemmilyen értelemben lakásgazdálkodásról. Az elkészült koncepciók szinte egyöntetűen az elmúlt 40 év lakáspolitikai gyakorlatát rossznak minősítik, ugyanakkor a lakáspiac kialakításáról beszélnek, amelyre ma lehetőség nincs. Meg kell őrizni a lakáshoz jutás folyamatából azokat a tényezőket, melyek - ha komolyan vesszük - továbbra is lehetőséget nyújtanak a korrekt, bürokrácia-mentes, társadalmilag valóban ellenőrzött bérlői kiválasztáshoz. Mindamellett a jövőben nem szabad korlátozni az állami bérlakáshoz való jutást. Esélyegyenlőséget kell biztosítani. Ez lehet az alapja az új lakbérkoncepció kialakításának. Kétfelé kell választani a ,,kedvezményezetteket,,. Az egyik oldalról a szociális jellegű bérlakás legyen továbbra is azoké, akiknél az egy főre jutó jövedelem a társadalom tényleges létminimuma alatt van. Akiknél a kereseti lehetőség inkább az öröklakáshoz való jutást biztosítja, azok sem legyenek kizárva a tanácsi bérlakáshoz jutás lehetőségéből. Ebben az esetben viszont érvényesüljön a piacorientált gazdálkodás. (folyt.köv.) 1989. szeptember 7., csütörtök 15:16
Vissza »

	Az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezetének véleménye a lakásügyi koncepciókról (2. rész) (OS)
Továbbra sem értünk egyet azzal, hogy a szolgáltatás színvonalának emelése nélkül automatikusan egységes lakbérpolitika kerüljön kialakításra. Egy esetleges átfogó lakbéremelést a társadalom igen komoly rétege már nem bír el. A reális lakbérszint elérésével viszont hosszú távon azzal tudunk egyetérteni, hogy a lakbérek megállapításánál az adott épület és lakás, valamint az övezet legyen meghatározó. Nem szabad egy kalap alá venni a pasaréti két szoba összkomfortot egy lakótelepi két szoba összkomfortos lakással, vagy ugyancsak egy két szoba összkomfortos, aláducolt belvárosi bérházzal. Az elmúlt évtizedek irányított, központi keretek közé beszorított gazdálkodása lehetetlenné tette az állami lakásállomány szükség szerinti állagmegóvási, karbantartási és felújítási munkáinak kívánt ütemű végrehajtását. A költségvetés szűkös keretei ellenére is elengedhetetlen a lakóépületek további állagromlásának megakadályozása. A költségvetés tehát addig nem vonulhat ki a bérlakás-szektorból, amíg az elmaradt, a progresszív ütemű felújításához szükséges anyagiakat nem biztosítja, a műszaki igény szerinti célirányos felhasználás érdekében, mert csak ebben az esetben van lehetőség egy átfogó, piacorientált lakbérreform megvalósítására. Ismételten javasoljuk az átalánydíjas lakossági karbantartási rendszer bevezetését. Külön kell beszélni az állami bérlakások tulajdonviszonyairól. Köztudott, hogy az 1949-ben végrehajtott államosításkor állami tulajdonba került az akkori épületállomány döntő többsége. Ezt követően az állam - főleg a 60-as, 70-es években - százezres nagyságrendben épített tanácsi bérlakásokat. Különösen erre tekintettel is tehát tévesek azon elképzelések, hogy beválhat az a forma, miszerint az állami bérlakásokat minden áron vissza kell adni a ,,volt tulajdonosnak,, (például Lakásbérlők Egyesületének), illetve bérlőközösségek útján, vagy egyéb módon a lakosságnak. Az elmúlt évek szerény számú tapasztalata bizonyította és bizonyítja napjainkban is, hogy például bérlőközösségi forma egyes esetekben beválhat, de csak megfelelő bérleményállomány, műszaki állapot és nagyobb számú, nem lakásbérlemény megléte esetén. Így elképzelhető, hogy az épület üzemeltetése és karbantartása a befolyó lakbérből megoldható. (folyt.köv.) 1989. szeptember 7., csütörtök 15:19
Vissza »

	Az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezetének véleménye a lakásügyi koncepciókról (3. rész) (OS)
Szervezetünk az önkormányzati (tanácsi) tulajdont tudja ma elképzelni, esetlegesen azt is, hogy állami kezelő szervezet esetén e szervezet váljon a lakásbérlemény felelős gazdájává. Ennek végrehajtása érdekében egységes és homogén ingatlankezelési szervezetek szükségesek. Ezen szervezeteket olyan, szakmailag felkészült felügyelet alá kell helyezni, hogy alkalmasak legyenek a jogos igényként felmerülő feladatok ellátására és emellett biztosított legyen e szervezetek önállósága. A fenti elgondolások realizálása esetén verseny kialakulásával számolhatunk a jó műszaki állapotú, valamint a gazdaságosan üzemeltethető, karbantartható épületekért. Szakszervezetünk ugyanakkor aggódással gondol a kis bérleményszámú és zömében komfort nélküli, az országosan kb. 130.000 felújítatlan lakásbérleményre, amely a felújítatlan épületállomány része és rentábilis kezelése önmagában semmilyen szervezettel nem megoldható, de az új alanyú állami tulajdonjog tervezett bejegyzésének sem lehet következménye a meglévő ingatlankezelési szervezetek szétzilálása. Ellenkező esetben kezelési anarchia létrejöttével kell számolni. A jelenlegi kezelő szervezeteket - a magunk részéről - viszont csak egy tiszta nyereségérdekeltség esetén tartjuk alkalmasnak arra, hogy egy esetleges versenyben is ,,pályán maradhassanak,,. Az átmeneti időszak feladatainak kérdésében a Fővárosi Tanács Lakáspolitikai Főosztály vezető helyettesének elgondolásaiból - többek között - helyeseljük az elidegeníthető lakások eladásának gyorsítására irányuló gondolatokat. Véleményünk szerint is az állami tulajdonban lévő ingatlanok elidegenítése (az ésszerűség határain belül) szükséges és társadalmi igény, mint ahogy az eljárás leegyszerűsítése is. Ugyanakkor ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy a mindenáron való elidegenítés gyakorlata előreláthatólag az érintett házak kizárólagosan vegyes tulajdonúvá válásához vezetne, gazdaságtalan és végrehajtása a népgazdasági szinten szükséges bérlakásállomány mennyiségének fennmaradását veszélyezteti. Bármely koncepció, mely megjelent, figyelmen kívül hagyta 31 IKV igazgató kormányhoz intézett levelét, melyben már az év elején felvázolták a szakmailag hozzáértők véleményét. Erre a mai napig hivatalos válasszal nem találkoztunk és semmilyen fórumon nem került megvitatásra. (folyt.köv.) 1989. szeptember 7., csütörtök 15:22
Vissza »

	Az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezetének véleménye a lakásügyi koncepciókról (4. rész) (OS)
Szakszervezetünk az eddig ismert anyagok közül a Gazdasági Kamara IKV tagozatának véleményével tud leginkább azonosulni, mely konkretizál egy jövőbeni kezelési koncepciót, amiben nem szerepel általános lakbéremelés, de figyelembe vesz egy műszaki állapot szerinti új lakbér differenciált kialakításának lehetőségét. Az anyagban utalás történik a bérlők tulajdonosi szemléletének és tulajdonosi gyakorlatának kialakítására oly mértékben, hogy a bérlő ,,jó gazda,, módjára használja, üzemeltesse berendezési tárgyait, illetve azokat saját igényei szerint cserélje. Egyik koncepció sem érinti a jelenlegi bérlő - bérbeadó viszonyát megkeserítő lakbérhátralék tényét. A lakásgazdálkodás gyakorlata és az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai intézkedések hatására nagy összegű, egyre növekvő lakbérhátralék alakult ki. A hátralék felszámolása érdekében a tanácsok (vagy előljáróságok) vizsgálják meg a nem fizető bérlők életkörülményeit, és amennyiben szociálisan indokolt a hátralék, az államnak kell megteremteni a felszámolást célzó hathatós intézkedést. A kormányzat döntse el, hogy a lakbér a szociálpolitikai juttatás része, vagy meghatározott szolgáltatások ellenértéke. Ez a javaslat természetesen csak az átmeneti időszak ezen gondjainak megoldására irányulhat. Szükségesnek tartjuk a bérlők valós igényeihez igazodó házfelügyelői rendszer kialakítását, amelyhez például a kialakult tömbházfelügyelői rendszer nem vált be. Megoldást továbbra is jóhiszemű jogcím nélküliek által elfoglalt, de szolgáltatást nem nyújtó házfelügyelői lakások ,,felszabadítása,, útján látunk, melyhez elengedhetetlenül szükséges folyamatosan megfelelő lakáskontingens biztosítása. Szervezetünk csak egy olyan koncepciót tart megvalósíthatónak és társadalmi vitára bocsáthatónak, melyet az összes érdekelt fél - legkésőbb ez év október közepéig - közösen alakít ki, és egy egységes irányú elvet határoz meg. az Ingatlankezelési és Városgazdálkodási Dolgozók Független Szakszervezetének Ideiglenes Intéző Bizottsága nevében (OS) 1989. szeptember 7., csütörtök 15:24
Vissza »