|
|
|
|
NDK-távlatok - Lipcséből nézve (1.rész)
|
1989. szeptember 7. csütörtök (MTI-Panoráma)
A legutóbbi lipcsei vásárokhoz kapcsolódó belvárosi tüntetések újkeletű hagyománnyá kezdenek válni a szászországi vásárvárosban. Nem kell különösebb tehetség annak megjósolásához, hogy a fél esztendő múlva esedékes tavaszi vásár első munkanapján ismét tüntetők kórusban kiabált jelszavaitól lesz hangos a Grimmaische strasse és környéke. A hétfői megmozduláson két áramlat volt megfigyelhető. Az egyik csoport szólás- és sajtószabadságot, ,,nyitott országot szabad embereknek,, továbbá ,,tömeges menekülés helyett utazási lehetőségeket,, követelt transzparensein. A tömeg másik fele részvétlenül figyelte, miként esnek neki a civilruhás állambiztonsági emberek (20-30 év közötti, jóltáplált legények) a menet élén haladóknak, s tépik ki kezükből a feliratokat, teperik le a földre az ellenszegülni próbálókat. Egy másik csoport később háborítatlanul vonulhatott a belvárostól a lipcsei főpályaudvarhoz, ahol ,,szabadjegyet Giessenbe ,, követeléssel adták mindenki tudtára, hogy az NSZK-ba akarnak távozni. (Giessen az NDK-ból áttelepültek ideiglenes gyűjtőtábora az NSZK-ban.) A szerdai Junge Welt kommentárja - mintegy a hazafias érzelmekre apellálva - kizárólag a belső változásokat sürgető tüntetőkről emlékezett meg. A berlini fal lebontását és új, kommunisták nélküli kormány létrehozását szorgalmazó követeléseiket ,,politikai huliganizmusnak,, s az NDK-beli törvények megsértésének minősítette, egyúttal lelkesen tapsolt a kiméletlenül fellépő ávósok ,,határozott cselekvésének,,. A Staatssicherheit (Állambiztonság) emberei - akik átfogó hálózatuk révén maguk is jó előre tudomást szereztek a hétfő délutánra tervezett lipcsei megmozdulásról - nem véletlenül hagyták békén a kivándorolni akarók kórusát, miközben percekkel korábban villámgyors mozdulatokkal tépték el a belső változásokat, nagyobb szabadságot követelő transzparenseket. Az NDK illetékesei a jelek szerint beletörődtek abba, hogy a lakosság egy része ,,odaát,, szeretné folytatni az életét. A kivándorlási kérelmek elbírálása ugyan többnyire vontatottan halad (egyes kérelmezők öt-hat évi várakozás után kapnak zöld jelzést) - ám azoktól sikerül íly módon megszabadulnia a szocialista német államnak, az legalább nem terjeszti többé az elegédetlenséget ismerősei és munkatársai körében.(folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök 10:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
NDK-távlatok - Lipcséből nézve (2.rész)
|
A számítás ott hibádzik, hogy a kérelmezők sehogyan sem akarnak elfogyni. Tavaly mintegy 30 ezren vándoroltak ki legálisan a másik német államba - idén augusztus végéig számuk máris meghaladta ezt a szintet, s akkor hol vannak még a magyarországi táborokban veszteglő ezrek és ezrek? A másik körülmény, amivel Berlin nem számol, az ellátás és a szolgáltatások színvonalának hanyatlása. Az ok a kivándorlás, a szakképzett s többnyire 20-40 év közötti munkaerő - orvosok, tanárok, ápolónők, műszerészek - tömeges áttelepülése az NSZK-ba. Bár a kormányzat valahol érzi ezt a gondot, a problémáért habozás nélkül a ,,nyugatnémet médiumok gátlástalan csábításait, az NDK ellen irányuló féktelen uszító hadjáratát,, teszi felelőssé. Szó se róla, az NSZK-ban tapasztalható nővérhiányt bizonyára jótékonyan enyhítik az NDK-ból áttelepülő ápolónők. Ám a tömeges elkívánkozás oka aligha a nyugati szirénhangokban rejlik. Sokkal közelebb jár a valósághoz az a feltevés, amely szerint a lipcsei tüntetők által szorgalmazott belső reformokkal minden Junge Welt- cikknél hatékonyabban elejét lehetne venni az exodusnak. Ám ettől a gondolattól rettegnek csak igazán a Marx-Engels Platz-on. Mi sem mutatja ezt jobban a hétfői Stasi-akciónál, amely kizárólag az ,,NDK törvényeinek megsértésére felszólító jelszavak nyilvános terjesztése ellen,, irányult. A két tábor létszámbeli különbsége - mintegy háromszor annyian voltak a reformokat követelők, mint a kivándorolni akarók - arra enged következtetni, hogy ha Berlin megszabadul is a békétlenek egy csoportjától, a kivándorlással még távolról sem oldhatja meg a felgyülemlett gondokat. Egyre többen lesznek ugyanis azok az állampolgárok, akiknek eszük ágában sincs nyugatra távozni, hanem az NDK-ban élve kívánnak változásokat előmozdítani a belpolitikai gyakorlatban. +++ Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1989. szeptember 7., csütörtök 10:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot, kívánok! Szeretném brilliáns gazdasági elemzőjük, Vadász János szíves figyelmét felhívni az MSZMP vagyonmentési akciójának ama momentumára, mely a Heti Világgazdaság szeptember 2-i számának 7. oldalán lett publikálva. A Heti Világgazdaságból idézek. A lista: A 2000 KFT tőkeemelési kérelméhez csatolt apport jegyzék melléklete az alábbiakat tartalmazza. Apport jegyzék: "A jelen apport jegyzék szeriint ingatlanokat, illetve ingókat, mint alapító tag, a 2000 szervezés és gazdálkodási korlátolt felelősségű társaság tulajdonába és birtokába adtuk." Idézet vége. Ez alatt egy 31 tételt felsoroló kimutatás következik, melynek fejlécében ez áll: Érték (forint). Az üdülőket, szállodákat, vendégházakat, oktatási létesítményeket, műhelygarázsokat, egyetlen megyei pártszékházat, valamint számítógépéket felsoroló kimutatás értékmegjelölő adatait a listán levő pecsét tanúsága szerint az MSZMP Központi Bizottság Gazdálkodási Osztálya adta meg. A nagyságrendet illetően nagyon is megkérdőjelezendő módon, az összegek a mai magyar i gazdasági viszonyok ismeretében, szinte nevetségesen alacsonyak. Vegyünk csupán egyetlen kiragadott példát. A balatonföldvári üdülő (értsd: pártüdülő) megjelölés alatt öt darab ! felépítmény összértékeként 176 millió J98 ezer 498 forint van feltüntetve. Ez az összeg csak töredékrésze a tényleges értéknek. A balatonföldvári pártobjektum főépületének szuperluxus volta, hatalmas belső termei, széles folyosói, azok legnemesebb burkolata, a belső minden kényelemmel való felszereltség, tágasság, stb., mind azt engedi kikövetkeztetni, hogy (MEGSZAKAD..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|