 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Megdőlnek a kommunista tabuk Magyarországon
|
München, 1989. április 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A
francia Le Monde is hosszú cikket szentel a magyar politikai élet
legújabb fejleményeinek. A cikket párizsi munkatársunk, Albert Pál
ismerteti:
- Függönyfelvonás Magyarországon - így a címe a legrangosabb
párizsi napilap, a Le Monde szombati első oldalas vezércikkének,
amely a magyar Politikai Bizottságban történt változásokról adott,
korábbi, kurtább jelentések után általánosabb fejtegetéseket is
tartalmaz. A címben szereplő függöny persze képes beszéd,
jelképként is értendő, ha tényszerűen bár arra a vasfüggönyre
vonatkozik, melynek fölszámolását az osztrák határon május elején
kezdi meg a magyar kormányzat. Mindenesetre ez a vasfüggöny-téma a
Monde franciákat igen jól tájékoztató vezércikkének első pontja -
osztályozva: első jó pontja.
A második a magyar igazságügy-miniszter utasítása: az illetékes
jogi szakértők, amilyen gyorsan és lelkiismeretesen csak lehet,
vizsgálják felül Nagy Imre és társainak 1958-as perét. Jelent ez
egyszersmind rehabilitációt is? - kérdezi a Monde. A szó kényes
hiszen a vezető apparátusnak a legitimitása máig az úgynevezett
ellenforradalom leverésén alapszik. De lépés mindenesetre az 1958-
as kivégzés évfordulójára, június 16-ikára engedélyezett nyilvános
temetés. Mert a tabuk, a szocialista tabuk egy esztendeje, Kádár
János félreállítása óta egymás után dőlnek meg Magyarországon
egészen a többpártrendszer elfogadhatóságáig. És mára olyan a
helyzet, hogy visszarendezés nélkül a kívánatosan járható úton
újabb qyökeres és a hatalom számára netán fájdalmas döntéseket kell
hozni.
Úgy, miként a Politikai Bizottságban végrehajtott múlt szerdai
változásokkal, melyeknek okai nem kizárólag személyek: mögöttük a
súlyos gazdasági válság, a független mozgalmak dinamikája, a
párttagság szembeötlő dezertálása, sőt az MSZMP-n belülről is
fenyegető szakadás.
Erre a virtuális pártszakadásra - reformisták és konzervatívok
elválásra - céloz Tavaszi takarítás című mai cikkében a Le Point
című hetilap is. Úgy véli tudni: a szerdai gyors döntést Grósz
Károly szorgalmazta. Megszabadulni egy vetélytárstól, az itt-ott is
kompromittált Berecz Jánostól, de megelőzni a reformisták kiválását
is. Ki akkor a nyertes? - kérdezi a Le Point és persze a Le Monde
is.
Papíron mintha csak döntetlenre állna a játszma, noha a dinamizmus
inkább a Pozsgay és Nyers Rezső szárnyé. Mindent megoldva ezzel -
józan kétkedés a Monde vezércikkének zárószava: harmadik
vetélytársuktól megszabadulván Grósz Károly és Pozsgay Imre még
egyetlen lényegi problémát sem oldott meg. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|