|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Megdőlnek a kommunista tabuk Magyarországon
|
München, 1989. április 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A francia Le Monde is hosszú cikket szentel a magyar politikai élet legújabb fejleményeinek. A cikket párizsi munkatársunk, Albert Pál ismerteti: - Függönyfelvonás Magyarországon - így a címe a legrangosabb párizsi napilap, a Le Monde szombati első oldalas vezércikkének, amely a magyar Politikai Bizottságban történt változásokról adott, korábbi, kurtább jelentések után általánosabb fejtegetéseket is tartalmaz. A címben szereplő függöny persze képes beszéd, jelképként is értendő, ha tényszerűen bár arra a vasfüggönyre vonatkozik, melynek fölszámolását az osztrák határon május elején kezdi meg a magyar kormányzat. Mindenesetre ez a vasfüggöny-téma a Monde franciákat igen jól tájékoztató vezércikkének első pontja - osztályozva: első jó pontja. A második a magyar igazságügy-miniszter utasítása: az illetékes jogi szakértők, amilyen gyorsan és lelkiismeretesen csak lehet, vizsgálják felül Nagy Imre és társainak 1958-as perét. Jelent ez egyszersmind rehabilitációt is? - kérdezi a Monde. A szó kényes hiszen a vezető apparátusnak a legitimitása máig az úgynevezett ellenforradalom leverésén alapszik. De lépés mindenesetre az 1958- as kivégzés évfordulójára, június 16-ikára engedélyezett nyilvános temetés. Mert a tabuk, a szocialista tabuk egy esztendeje, Kádár János félreállítása óta egymás után dőlnek meg Magyarországon egészen a többpártrendszer elfogadhatóságáig. És mára olyan a helyzet, hogy visszarendezés nélkül a kívánatosan járható úton újabb qyökeres és a hatalom számára netán fájdalmas döntéseket kell hozni. Úgy, miként a Politikai Bizottságban végrehajtott múlt szerdai változásokkal, melyeknek okai nem kizárólag személyek: mögöttük a súlyos gazdasági válság, a független mozgalmak dinamikája, a párttagság szembeötlő dezertálása, sőt az MSZMP-n belülről is fenyegető szakadás. Erre a virtuális pártszakadásra - reformisták és konzervatívok elválásra - céloz Tavaszi takarítás című mai cikkében a Le Point című hetilap is. Úgy véli tudni: a szerdai gyors döntést Grósz Károly szorgalmazta. Megszabadulni egy vetélytárstól, az itt-ott is kompromittált Berecz Jánostól, de megelőzni a reformisták kiválását is. Ki akkor a nyertes? - kérdezi a Le Point és persze a Le Monde is. Papíron mintha csak döntetlenre állna a játszma, noha a dinamizmus inkább a Pozsgay és Nyers Rezső szárnyé. Mindent megoldva ezzel - józan kétkedés a Monde vezércikkének zárószava: harmadik vetélytársuktól megszabadulván Grósz Károly és Pozsgay Imre még egyetlen lényegi problémát sem oldott meg. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|