Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi szovjet befolyás
(Gadó György) München, 1989. március 25. (SZER, Világhíradó) - Fock Jenőnek a kormányfői tisztségből történt elmozdítása és Nyers Rezsőnek a Központi Bizottság titkári posztjáról való menesztése annak idején a folyamatos beavatkozás kiemelkedő megnyilvánulása volt. Forró Tamás és Havas Henrik az Első kézből című rádióműsorban szólt erről, és ugyanezt másodközlésként a Térkép című hetilap március 23-i számában olvashattuk is. Az újságírók Thürmer Gyulának, a pártfőtitkár külpolitikai tanácsadójának tették fel erre a kérdést, aki azonban kitért az egyenes válasz elől. Ám nem cáfolhatta a riporternek azt a megállapítását, hogy Fock Jenő maga már korábban elismerte: menesztésének Brezsnyev akaratából kellett megtörténnie. Kádár és a kádárista főkolomposok szolgai szereplése és alázatos hallgatása kapcsán érdemes utalni arra, hogyan viselkedett Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója Hitler nyomásával és agresszív fenyegetőzésével szemben. Horthy nem engedte meg a német hadak átvonulását Lengyelország ellen 1939-ben; 1944 júliusában elérte a zsidók deportálásának felfüggesztését Hitlernek és segédjének, Eichmannak az akaratával szemben; majd 1944 októberében mégiscsak kiadta Hitler-ellenes proklamációját. Távol áll tőlem, hogy Horthyt nemzeti hősnek tüntessem fel. A történelmi felelősség vizsgáján elbukott, amikor Hitler kezéből fogadott el területeket a Felvidéken és Erdélyben. Megbukott, amikor szó nélkül eltűrte Jugoszlávia német lerohanását magyar területen át, sőt magyar részvételt is biztosított ehhez. Elbukott, amikor belevitte az országot a háborúba, és nem állta meg a helyét 1944. március 19-én sem. Október 15-én szakítása Hitlerrel gyönge akaratról tanúskodó felemás cselekedet volt. Vegyük azonban figyelembe, hogy Horthy 1944-ben közel 80 esztendős aggastyán. Ráadásul a fia, az egyetlen még életben lévő fia már a Gestapo rabja októberben. Horthy viselkedését ilyen körülmények között valósággal heroikusnak kell ítélnünk. Kádárnak 1956 és 58 közötti magatartásához képest a modernkori magyar történelemben nincs mása a szolgaiságnak, amit Kádár és a kádárista főkolomposok 1956 novemberétől tanúsítottak a moszkvai zsarnokok iránt. Aminthogy a szovjet beavatkozás súlya, stílusa és módszerei is egyedülállók a független magyar államiság évszázadaiban, de kiváltképp a modern időkben. Geopolitikai realitások? Ezt szokták emlegetni. De mit tehetett volna a Kreml velünk 1956. november 4-e után, ha Kádárék elutasítják a nekik kínált szerepet? Megszállnak? Már megtették. Szovjet tábornokot neveznek ki helytartónak? És mit tehettek volna Brezsnyevék is, ha az MSZMP, élén Kádárral nem hajlandó meneszteni Fockot és Nyerset? Puccsot hajtottak volna végre? Kizárták volna Magyarországot a KGST-ből? Elzárták volna az olajvezeték csapját? Ilyesmivel csak addig fenyegetőzhettek, amíg tudták, hogy számíthatnak ügynökeik diszkréciójára, és a zsarolás nem kerül nyilvánosságra. Geopolitikai realitások? A realitásnak mi magunk is részei vagyunk. Fellépéseinkkel mindig alakíthatjuk. Bizonyos helyzetekben épp a fellépésünktől, a zsarolásra kiszemelt áldozat fellépésétől függ szinte minden. A szolgasághoz szolgák kellenek. +++ 1989. március 25., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »