|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Németh Miklós Moszkvában
|
(Kasza László) München, 1989. március 4. (SZER, Világhíradó) - A szovjet vezetés általában és Gorbacsov különösen áldását adta a Magyarországon végbe menő változásokra, beleértve a politikai reformokat is. A lényeget tekintve ilyen értelemben számolt be a Ferihegyi repülőtéren Németh Miklós kormányfő moszkvai tárgyalásairól. A megnyugtatás kedvéért hozzáfűzte: 1956 értékelése is szóba került a megbeszéléseken, és Gorbacsov helyeselte a dolgot, mondván, hogy elemi kötelesség a múlttal való szembenézés. Csupán azt az észrevételt tette, hogy a múlt vizsgálata nem vonhatja el a figyelmet a jelen problémáiról és feladatairól. Mindez nagyon szépen hangzik, sőt még megnyugtatóan is hangzana, amennyiben nem állna rendelkezésre néhány történelmi tapasztalat. Különösen kettőt érdemes emlékezetben tartani. 1956 októberének legvégén, amikor a magyar forradalom győzelme már bekövetkezett, nyilvánvalóan annak hatására a Szovjetunió kommunista pártja rendkívül bíztatóan hangzó nyilatkozatot bocsátott világgá a kommunista pártok egymás közötti jövőbeni viszonyáról a kölcsönös egyenlőség, a be nem avatkozás elve alapján, elismervén az úgymond nemzeti sajátosságok jogos különbözőségét. Mindezt akkor sokan úgy értelmezték, mint a magyar forradalom győzelmének elfogadását és az abból adódó következtetések levonását. De mint tudjuk, csupán néhány napig állt módjukban így értelmezni. Valami hasonló történt 12 évvel később, 1968-ban, a nagy reményekkel övezett pozsonyi találkozón, ahol nemcsak Brezsnyev, de a varsói paktum egész politikai vezérkara ünnepélyes megállapodás formájában adta áldását a Prágai Tavaszra és mindarra, amit megvalósított, a Dubcek vezette reformpolitikára. Néhány héttel később az áldást osztók hadseregeinek közös bevonulása érzékeltette, hogy ennek a megállapodásnak mennyi volt az értéke. Mindezzel nem azt kívánom sugallni, hogy a megnyugtató nyilatkozatok feltétlenül fenyegetést jelentenek. Az is kétségtelen, hogy Hruscsov és Brezsnyev, illetve másrészt Gorbacsov közé nem lehet egyszerűen egyenlőségjelet tenni, de eléggé nyilvánvaló, hogy a megnyugtató szavak önmagukban édeskeveset mondanak. A magyarországi politikai átalakulás folyamata még éppen csak kezdetét vette, és bizonyosra vehetjük, hogy számos nehéz próba kíséri majd további kifejlődését. És egyúttal ezek lesznek a szovjet vezetés, illetve Gorbacsov próbái, amelyeken a mostani megnyugtatónak szánt állásfoglalás igazi hitelét is le lehet majd mérni. +++
1989. március 4., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|