|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Levél Grószhoz
|
London, 1989. február 9. (BBC, A világ minden tájáról) - Miután Pozsgay Imre a közelmúltban az általa vezetett bizottság, nevében az 1956-os eseményekkel kapcsolatban a népfelkelés szót használta, e hónap elsején Grósz Károly egy nyilatkozatban azt mondta, hogy egyetlen olyan dokumentumot sem ismer, melynek alapján a párt által eddig ellenforradalomnak nevezett eseménysort népfelkelésnek lehetne nyilvánítani. Most történészek, történelemtanárok és levéltárosok egy csoportja nyílt levélben felhívta Grósz Károly figyelmét néhány dokumentumra. A levél említi, hogy a történelemtudományi szaksajtó több publikációja erre nézve közlemények egész sorát jegyzi fel, s mindezek bizonyára eddig elkerülték Grósz figyelmét. Elsőnek a levél Molnár János Nagybudapesti Munkástanács című írását említi 1969-ből. A forradalom idején a reprivatizálás hívei mellett olyan erők is felszínre kerültek, mint például a szerveződő munkástanácsok, amelyek a kollektív tulajdon valamilyen formájának fenntartása mellett foglaltak állást. A levél így folytatódik: A robbanáshoz vezető tüntetés előkészítője a párt reformista belső ellenzéke volt, és ez a csoport maradt az egyetlen viszonylag szervezett erő, amely a felkelés irányításában szerepet játszott. Nem felel meg a valóságnak, hogy a felkelésben a Horthy-korszak gazdasági és politikai hatalmasságai, hivatalnokai és katonatisztjei vettek részt, valamint hogy volt nyilasok vették elő és fordították fegyvereiket a néphatalom ellen. Földes László írását idézik, amely szerint október 26-ig az elfogott mintegy 600 felkelő többsége 14-16 éves gyerek volt. A felkelés nem szervezett, hanem spontán jellegű volt, melynek kitörése után nem alakult ki azonnal hatalmi központ. Az sem igaz, hogy a felkelés kívülálló erők ösztökélésére tört ki, mert az amerikai kormányt is felkészületlenül érték az események. Napokig tétováztak még a nyilvános állásfoglalás kérdésében is, ezután pedig megmaradtak a szimpátia kifejezése mellett. A levél vége táján az aláírók a következőket mondják: Az 1945 utáni pártvezetés első generációja azzal indokolta diktatúráját, hogy a háború időszakára hivatkozva az egész nemzetet fasisztának nyilvánította. A második generáció ugyanezzel a céllal minősítette az 1956-os antisztálinista népfelkelést ellenforradalomnak, arról akarván meggyőzni az országot, világot, hogy ebben az országban vagy ők uralkodnak, vagy jön a fasiszta csőcselék. Ideje már olyan kormányzati rendszert megteremteni, amely nem kényszerül legitimációját történelemhamisításra alapozni - így a levél. +++
1989. február 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|