Rendszerváltás és az MTI

	A munkavállalók és a válság
--------------------------- München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó, Farkas Pál) - Sokan és sokféleképpen fogják még értékelni a múlt hétvégi benzinháború eseményeit. Az azonban valószínűleg sohasem derül ki: vajon a kormány tudatosan élezte, szinte a belpolitikai robbanáshelyzetig a feszültséget, vagy csak rosszul mérte fel helyzetét és politikailag éretlen megoldást választott? Mégsem lennék meglepve, ha egyértelműen kiderülne, hogy e látszólag igencsak kockázatos válság kezelési módszere egyáltalán nem nélkülözte a tudatos elemeket. A nehéz tárgyalások utáni eufóriában ugyanis lankad a figyelem, és megeshet, hogy benzinár emelésének időleges felfüggesztéséhez között liberalizációs törvényjavaslat jóval könnyebben és kevesebb kritikával jut el a parlamenti szentesítésig. Pedig ha eljut - energiaipari szakemberek egybehangzó véleménye szerint - az még az eredetileg javasoltnál is magasabb, 70 forint körüli benzinárat eredményezhet. Ami ebben a sajátos helyzetben az állampolgárok szempontjából mégis bíztató, az a társadalmi csoportok között végre kialakulni látszó új érdekegyeztetési rend. Az augusztusban létrehozott s azóta meglehetősen terméketlen szakmai vitákat folytató Országos Érdekegyeztető Tanács hirtelen látványos feléledése a benzinkrízis egyik legnagyobb eredménye lehet. Kialakulhat az a békés és konstruktív viszony a munkaadók és munkavállalók között, amely mind a jövőbeli gazdasági siker alapja, hiszen valódi együttműködési lehetőséget ajánl a dolgozóknak, tényleges beleszólást saját sorsuk alakításába. (folyt.) 1990. november 1., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A munkavállalók és a válság - 1. folyt.
Ma még sok tényező hátráltatja az eredményesebb munkát. A Szakszervezetek Országos Tanácsának négy utódszervezete felosztotta maga között az a hatalmas, 1948-ban államosított szakszervezeti vagyont, amellyel mindmáig nem számolt el a nyilvánosság előtt. Ezzel az újonnan alakult, alulról építkező szervezetek - a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Szolidaritás Munkásszövetség és a Munkástanácsok Országos Szövetsége - támadásainak állandó kereszttüzében áll, hiszen utóbbiaknak hosszú távon a léte függ attól, részesülhetnek-e a jövőben ennek a vagyonnak a hozadékából. Nem egyértelmű az sem, hogy milyen szervezetek képviseljék a munkavállalókat. Megnyugtató mégis, hogy válsághelyzetben mind a munkavállalók, mind a munkaadók szövetségei felül tudtak emelkedni a vitákon - felfogva természetesen saját erős érdeküket, felismerve a lehetőséget a kormány gazdasági diktatúrájának megtörésére. Ilyen értelemben tárgyaltak a mai Szakszervezeti Kerekasztal résztvevői is áttekintve a liberalizált üzemanyagár megállapítására tett munkaadói javaslatot. Egyetértettek annak főbb szakmai elemeivel, mely szerint a fogyasztási adót, az útalapot és a biztosítási díjat fix összegben, a kereskedelmi adót fix százalékban kell megállapítani úgy, hogy a költségvetési bevétel ne lehessen több a legutóbbi áremelés előtti szintnél. Kérték a termelői árképzés társadalmi kontroll alá vonását úgy, hogy a havonkénti ármegállapítás alapja a beszerzési ár súlyozott átlaga legyen. A kerekasztal résztvevői foglalkoztak az üzemanyag-áremelés inflációt gerjesztő és - igen sok termék esetében - várható árnövelő hatásával, s azok ellentételezési lehetőségeivel a nyugdíjellátás és szociális ellátás területén. (folyt.) 1990. november 1., csütörtök
Vissza »

	- A munkavállalók és a válság - 2. folyt.
A munkavállalók az árliberalizációhoz adott beleegyezésükkel párhuzamosan természetesen nem tekinthetnek el a bérliberalizáció mielőbbi napirendre tűzésétől. Bizonyára nagy figyelemmel kíséri az érdekeegyeztetési vitákat a benzinár-kompromisszum által csapdába ejtett parlament is, amely a liberalizációs törvény elfogadásával kormányzati felelősséget vállal át. Így várható, hogy a jelenleg igencsak lyukas szociális háló befoltozására és az indokolatlanul alacsony bérszint rendezésére a törvényjavaslat elfogadása előtt garanciákat követel a kormánytól, másképp alig hálhat majd tiszta lelkiismerettel a jövőben egyre több áldozatvállalásra kényszerülő állampolgárok elé. +++ 1990. november 1., csütörtök
Vissza »