 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar antiszemitizmus - 1. folyt.
|
Ezzel szemben a Hitel főszerkesztője, Bíró Zoltán
hisztériakeltést emleget, érzékenységet, cinizmust és magánügyet -
mindezt a nemsokára 70 éves Mészöly Miklósra, akinek egész
életpályáját az erkölcsi tisztaság jellemzi és ezt mindenki tudja
róla.
Bíró Zoltán jelzői ismerősen visszacsengenek. Ha egy
antiszemitára valaki azt mondja, hogy antiszemita, a válasz az lesz:
zsidó túlérzékenység.
A párbeszédnek alig mondható kísérlet a gondolatok cseréjére e
témában kisértetiesen ismétlődik. De egyvalamit soha nem szabad
elfelejteni. A vészkorszak csakugyan határ, de nem abban az
érthetetlen értelemben, ahogy az identitását veszélyeztetettnek érző
költő emlegeti. Hanem úgy, ahogy szállóigévé vált mondások tudatják:
a Holocaust után már nem lehet verset írni, Mária és fia Jézus, ha a
XX. században élne, gázkamrában végezte volna. Hogy közel egymillió
magyar zsidóból ma mintegy 60-80 ezer él Magyarországon, annak az
oka elfelejthető. Hogy a magyarság nem végzett kellő önvizsgálatot,
hogy tisztán lássa saját szerepét a zsidók elhurcolásában. Amiért
elítélendő elítéli magát, amiért felmenthető felmenti magát, de
nézzen szembe múltjának minden részletével
Ezt, tudjuk, a bolsevik
uralom nem engedte. De ma, amikor valóban eljött a szabadság, akkor
tisztánlátás helyett megint elkezdünk zsidózni. És most már -
félreértés ne essék - korántsem a Csoóri-cikkről van szó, hanem
mindarról a szennyáradatról, amit a sajtószabadság magával hozott.
Mentség sem lehet, talán csak pszichológiai hasonlat, hogy annyi
évtized elfojtás után minden a felszínre tört, válogatás nélkül.
Dehát ez azt jelenti, hogy ez volt a felszín alatt? Aminek az
előtérbe törését most a társadalmi feszültségek, a növekvő gazdasági
nehézségek és szorongások az ugyancsak klasszikus szabályok szerint
méginkább elősegítik. Ez mindig is így volt, erre a mintára ment.
(folyt.)
1990. október 2., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|