|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- A magyar külpolitika - 1. folyt.
|
Szerintem egészen másról van szó. Ha lassan és ellentmondásosan is, valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a kormányzat tevékenysége nyomán. Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az osztrák-magyar monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert Romániával nem jók a kapcsolataink, sőt még Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszonyunk, hanem azért is, mert gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából, integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be bármelyikük számára.
A nyugati nyitás persze a Német Szövetségi Köztársaságon keresztül történt. Így volt ez már Kádár idején, amikor Bonn első számú kereskedelmi partnerré lépett elő, majd a szociáldemokraták keleti politikája a jó viszonyt politikailag is megváltoztatta, de adódott ez a Horn Gyula-féle határmegnyitásból is.
Ezt szolgálta az a korábbi magyar külpolitika, amely a nyugati nyitás mellett mindvégig és elsősorban a szovjet érdekeket vette figyelembe. Kényszerpálya és adottság tehát a német orientáció, de korántsem egyoldalú, bár kétségtelenül erős gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Ez ugyanis nem a magyar óhajokon múlik. Az egyesült Németország Európa gazdaságilag legerősebb és Magyarországhoz közel fekvő hatalma; olyan, amely hajlandó anyagi áldozatokra, és ha csak óvatos formában is, a leginkább érti meg a magyar kormányzat kisebbségekkel kapcsolatos aggodalmait és törekvéseit. (folyt.)
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|