|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Korszakváltás, tanulságokkal
|
Budapest, 1990. június 13. szerda (MTI-Press)
A történelmi korszakváltást jelentő június 16-i Nagy Imre-temetés évfordulója kapcsán megkérdeztük Király Bélát, Vásárhelyi Miklóst és Zimányi Tibort, miként látják az azóta eltelt időszakot személyes sorsukban, az ország életében.
Alcím: Nagy Imréről nem szabad elfeledkeznűnk
- Mindenképpen örülök annak, hogy törvényerőre emeltük: 1956-ban nem népfelkelés, hanem forradalom volt. Az, hogy mi történt velem, nagyon kevéssé jelentős. Nekem az Egyesült Államokban abszolut biztos egzisztenciám volt, s azt otthagytam. Ez az én bizalmi szavazatom is egyben. Mindezt azért tettem, mert éreztem, tudtam, hogy az ország jó irányba halad, érdemes hazatelepülni. A távollét mindig fájó volt. - A tavalyi temetés nagy nemzeti fellobbanás volt. Mindenki elismeri, hogy az esemény nagy elismerés a vértanuk, mindenekelőtt Nagy Imre számára. Az akkori nap valaminek a vége, egyszersmind valaminek a kezdete is volt. Nos, ebbe a kezdetbe teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magamat. Azonban meg kell, hogy mondjam: egyre jobban kiábrándultam. A demokrácia felé való haladásnak ugyanis békésnek, törvényesnek kell lennie, s örülök annak, hogy nincs bosszúállás, közvetlen üldözés. Az viszont fájt, hogy 1956 jelszóvá válik, az emberek mind kevésbé törődnek annak tartalmával, lényegével. Mintha elfelejtenék, hogy 1946 és 1990 között volt 1956. Fájlalom például, hogy noha törvényerőre emeltük 1956, október 23-ának forradalmi jelentőségét, kihagyták belőle Nagy Imre nevét. 1956 nélkül nem lennénk ott, ahol most tartunk. Éppen ezért minden alkalmat megragadok majd arra, hogy felhívjam képviselőtársaim figyelmét a Parlamentben: 1956-ot ne degradáljuk egyszerű jelszóvá és Nagy Imréről semmiképp sem szabad elfeledkeznünk.
Alcím: Remélem, hogy a társadalom megérti a nehézségeket
Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ képviselője: - Úgy gondolom, hogy először az ország sorsának alakulásáról kell beszélnünk. A lényeg az, hogy mindaz bekövetkezett, amit tavaly ilyenkor beszédeinkben mondtunk. Valóban sorsdöntő fordulat ment végbe Magyarország fejlődésében. (folyt.)
1990. június 13., szerda 15:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|