 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Ülést tartott a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium (2.rész)
|
Ezt követően Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a kollégium
titkárságának vezetője nyilatkozat-tervezetet terjesztett a testület
elé a kelet-európai kisebbségek kollektív jogainak védelméről. Ez
leszögezi: a demokrácia próbaköve az általános emberi jogok
tiszteletben tartásán túlmenően az egyéni és kollektív kisebbségi
jogok megnyugtató szavatolása. Minden felelős és demokratikus
politikai erő alapvető kötelessége a múlttal való őszinte
szembenézés, és mindazok megkövetése, akiket megsértettek e jogaik
gyakorlásában.
A nyilatkozat kimondja: az áldozatoknak joguk van az erkölcsi, a
jogi és a lehetőség szerinti anyagi jóvátételre. Szól arról is, hogy
a Kollégium határozottan elveti az előítéleten alapuló gondolkodást,
a kisebbségek bármiféle megsértését. Meggyőződése, hogy ez nemcsak a
kisebbségekre, de az ország lakosságának egészére nézve sérelmes,
nem fér össze sem az európai polgári, sem a valláserkölcsi
értékrenddel és ellentétes nemzeti érdekeinkkel is. Ugyanakkor
elutasítja a szélsőséges csoportok nézeteit, és elhatárolja magát az
olyan akcióktól, amelyek az egész nemzet megbélyegzését vonják maguk
után. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a legtöbb szomszédos
országban, de elsősorban Romániában és Csehszlovákiában szaporodnak
a magyarellenesség nyugtalanító jelei. Ezzel kapcsolatban
határozottan kinyilvánítja azt a véleményt, hogy az önrendelkezés
kivétel nélkül minden népet megillet.
A nyilatkozat-tervezet több pontja is éles vitát váltott ki.
Többen úgy vélték, túlságosan általánosan fogalmazza meg a felelősök
körét, s követelték: a nyilatkozat tételesen sorolja fel azokat a
pártokat, amelyek 1945-48 között szorgalmazták a kitelepítéseket és
együttműködtek a nemzetiségek jogtiprásában. Mások nem értettek
egyet ezzel, ugyanis, mint mondották: maguk a pártok is megosztottak
voltak, így nem lehet a kollektív megbélyegzést alkalmazni. A
kollégium történész tagjai vitatták a nyilatkozat-tervezet azon
kitételét, miszerint a kitelepítésekre a győztes nagyhatalmak
potsdami megállapodása alapján került sor. Az igaz, mondották, hogy
nemzetközi nyomásra történt ez a jogtiprás, ám az egyezmény
szövegében erre nincs utalás, így ez alól a felelősség alól a magyar
kormányt nem lehet felmenteni.
A kollégium tagjai a javasolt módosításokkal végül elfogadták a
nyilatkozatot, s azt március 15-én kívánják nyilvánosságra hozni.
(MTI)
1990. március 12., hétfő 17:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|