|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Katonai kommentárunk: Meddig kellenek ezek a katonák? (1.rész)
|
1990 január 31. (MTI-PRESS) - Egyre több híradás foglalkozik
azzal, hogy a Kelet-Európában ,,ideiglenesen,, állomásozó szovjet
csapatokat mielőbb teljesen ki kellene vonni ebből a térségből.
Különféle politikai-katonai, geostratégiai megfontolásokból ez az
óhaj aa legmarkánsaabban Magyarországon és Csehszlovákiában kevésbé
sürg etően pedig - Lengyelországban jelentkezik, mig a leghalványabb
a Német Demokratikus Köztársaságban. (Nem mintha a hivatalos
állásponttól eltérően az NDK-ban zajló tömegtüntetéseken ez a
követelés nem kapna mind észrevehetőbb felhangot.)
Tulajdonképpen négy, egymástól különböző létszámú és fegyverzetű szovjet hadseregcsoportról van szó: a déliről (Magyarország), a középsőről (Csehszlovákia), az északiról (Lengyelország) és a legnagyobbról, az NDK területén összpontosított központi hadseregcsoportról. Nyugati hírszerzői források az első három együttes személyi állományát 180 ezer főre becsülik, s az utóbbit sem kevesebbre.
Hogy ezeket összességében, vagy külön-külön milyen mértékben érintik majd a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon az idén várható megállapodások, ez pillanatnyilag még nyitott kérdés. Egy dolog azonban bizonyos: széles körű támogatásra számíthat az a szovjet állásfoglalás, miszerint még ebben az évtizeden az idegen haderőket el kell távolítani Európából. Ez persze, korántsem jelenti azt, mintha ezzel Nyugaton minden érdekelt fél egyetértene, mert hiszen a NATO-ban máris élénk vita tárgya, a Varsói Szerződés egyoldalú csapatcsökkentéseit kellene-e hasonló lépésekkel viszonozni, vagy sem (a többség - úgy tűnik - ellene van ennek). Másrészt az atlanti tömb tagállamainak kormányai úgy vélik, nem kell elkapkodni a dolgokat, mivel - úgymond - bármilyen sietség árthat az atlanti szolidaritásnak és a kelet-európai-szovjetunióbeli ,,kihívásokra,, adandó válasz hatékonyságának.
Anélkül, hogy az érvek és ellenérvek összevetésénél mélyéségében viszgálnánk, hogy a második világhábo rú u tán miként konzerválódott más államok külföldi katonai jelenléte a kontinensen, vegyük szemügyre a tényeket. Az Egyesült Államok legjobban kiképzett és felkészített hadműveleti csoportosításainak több mint 300 ezer katonáját tartja Nyugat-Európában - ebből 200 ezret az NSZK-ban a 7. tábori hadsereg és a harcászati légierő állományában, a többit a földközi-tengeri 6. flottánál és a földrészhez közeli haditámaszpontokon. A csaknem félmilliós nyugatnémet Bundeswehr támogatására az NSZK-ban települt egyéb szövetséges
1990. január 31., szerda 12:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|